„Amikor néha felhívtam, vagy jelt adott magáról, gyakran valami szórakozóhelyen lógott, ráadásul a hét közepén” – A pasi lepattintja a lányt, de nem fektet túl sok energiát abba, hogy valami hihető és életszerű szöveget kreáljon, megelégszik az elkoptatott sablonokkal.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok!
Mit tennétek a helyemben? Úgy 1 hónapnyi ismerkedés után közli velem, hogy nagyon jól érzi magát a társaságomban, de a munkája miatt nem nagyon lesz rám ideje a továbbiakban. Később: nem igazán szeretne elköteleződni, érzi, hogy nem lenne jó egy kapcsolatban.
Nem lettem belé szerelmes, inkább úgy mondanám, hogy elkezdtem megszokni, de a kötődés még nem alakult ki. Én 21 vagyok, ő 28. Szeretek törődni emberekkel és megérteni a motivációjukat, hogy én is tanulhassak belőle. Nekem is jól esik, ha törődnek velem, reggelit készítenek, odafigyelnek, vagy minimum egyenesek velem. Hiszem, hogy mindezek nem csak számomra fontosak.
Mindezt viszonzom is. De ő nem akar többet.
Főleg férfiak véleményére lennék kíváncsi.
Én sosem ébresztek reményt abban, ha valaki másodszorra sem jön be.
Bár sosem beszéltünk arról, hogy ki mit vár ettől az egésztől. Nem tudnék komolyan venni olyan férfit, aki pl. még összejár az exével, vagy hasonló, függetlenül attól, hogy mit akar. És minél inkább belemennék érzelmileg a kapcsolatba, annál jobban fájna azzal szembesülni, hogy a másik máshogy látta az elejétől fogva.
(Ahogy a hirdetéseket böngészem gyakran belefutok abba, hogy pozitív személyiségjegyekként írják azt, hogy valaki pörgős, bulizós, vagy extrovertált, vagy népszerű. Ezek mitől pozitív tulajdonságok akár férfinél, akár nőnél? És amikor az ideálist jellemzik, ott ezek gyakran felbukkannak elvárásként is.) Ez a srác nem ilyennek vallotta magát, mégis amikor néha felhívtam, vagy jelt adott magáról, gyakran valami szórakozóhelyen lógott, ráadásul a hét közepén. Én a sulis koromban sem értettem, miért vonzó az bárkinek is, hogy ki mennyire képes lerészegedni. Nem egy teljesítmény. Lehet kulturáltan is inni, én sem zárkózom el. Egyik barátnőm sokáig azt hirdette magáról, hogy nem bulizós típus, de havonta minimum kétszer teljesen szétcsapja magát. Azt mondja, ilyen lett az életritmusa, de ez szerintem pont hogy nem életritmus, inkább annak az ellenkezője.
