„A manipulatív játszmáit elnéztem, bár fele annyira sem vett komolyan, mint bárkit a környezetéből, de állítja, hogy csak az ő részéről volt vonzalom, ami összetartott minket” - Mit tehet egy férfi, ha szakításkor a barátnő képtelenségekkel vádolja? Némán tűr, mint úriember, vagy harcol az igazáért, akkor is, ha már semmi tétje?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
friss megcsaltként összeszedtem pár indokot, amit egy nő képes volt kiejteni a száján, miközben ő ment félre:
„- Te semmit sem segítesz.
- Nem mutatod ki, hogy szeretsz.
- Úgy beszélsz velem, mint egy bejárónővel.”
Ezek nekem is újak voltak, mert egyikkel sem értek egyet semmilyen szinten, egy kicsit sem. Ha igaz lenne bármelyik vád is, belátnám, semmin nem változtatna most már amúgy sem. Amiket én a fejéhez vághattam volna, abban benne lett volna az – a félrelépését leszámítva -, hogy csávókkal találkozgat és levelezget a hátam mögött, a barátok előtt hülyét csinál belőlem, és 28 évesen sem hajlandó elköltözni a szüleitől, pedig lenne hova.
Én sem vallom magam annak mesterének, aki tudja, hogyan lehet a tüzet sokáig fenntartani, de mindig rajta vagyok a kapcsolataim során, tudom, mennyi munka van benne. Figyelek a másikra, ahogy magamra is.
Amikor én panaszkodtam neki bármiről, az a „jaj, nem akkora probléma az, biztosan meg tudod oldani egyedül"-kategória, ha ő panaszkodott, és én így álltam volna hozzá, akkor talán már korábban más ágyába helyezte volna a fenekét. De én vagyok, aki nem mutatja ki a szeretetét, nem segít és kutyaként bánik a párjával... Én nem így éltem meg. De el tudom fogadni, hogy másképp működött az életem, mint az övé...Akkor meg nekem volt kuss, amikor a baráti körével kellett nyaralni menni, és alig láttam őt. Nem érdekelte, hogy alapjáraton sosem bírtam a haverjait, a felfogásukat és sok mást, nekem el kellett viselnem. A manipulatív játszmáit elnéztem, bár fele annyira sem vett komolyan, mint bárkit a környezetéből, de állítja, hogy csak az ő részéről volt vonzalom, ami összetartott minket.
