„Régebben még aggódtam amiatt, hogy emögött valami más is meghúzódhat, és egyszer csak bejelenti, hogy megismerkedett valakivel” - Ez mindent megmagyarázna, de Levélírónk ennek semmi jelét nem látja. Ám ha tényleg ez állna fenn, díjnyertes a nő alakítása. Vajon ez a kapcsolat még menthető egy alapos felújítással, vagy előbb a probléma felismerésére kéne időt szánni?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mi hat éve vagyunk együtt és egy éve semmi szex. Nem beszéltük meg, hogy így legyen, egyszerűen egyikünk sem kezdeményezte már (legutoljára is én...) , így abba maradt, elsikkadt a dolog. Onnan indult, hogy javasolta, aludjunk külön szobában, pl. azért, mert nem zavar a másik forgolódása, zajai, meg mégis csak pihentetőbb úgy. Belementem zokszó nélkül.
Ellenben nagyon sok közös dolgunk van, a szüleink ismerik és kedvelik egymást, sokáig a munkahelyünk is ugyanaz a cég volt, csak más helyen, szóval mindig volt miről beszélni, és van ma is. De bennem kibontakozott egy borzasztó érzés, mert amikor szexuálisan még együtt voltunk, folyamatosan úgy éreztem, mintha csak akkor szeretne igazán, amikor szexelünk. Napközben barátok voltunk. Vagy lakótársak. Szeretjük és tiszteljük egymást, de valahogy más minőségben.
Azt nem mondanám, hogy voltak hullámvölgyek, vagy most az van, mert ezek, ha voltak is, nem látványosak, nem volt vita, vagy megbeszélés, halkan és simán ment át valami másba az egész. Az együttlétekhez már nekem sincs annyira kedvem, valahogy leszoktunk egymásról, de minden más a régi. Nem akarom nála nagyon feszegetni ezt a témát, látszik rajta, hogy nem érinti kínosan a dolog, vagy hogy furcsának tartaná, lehet, hogy elfogadta, mint természetes velejárót.
Régebben még aggódtam amiatt, hogy emögött valami más is meghúzódhat, és egyszer csak bejelenti, hogy megismerkedett valakivel. Ez mindent megmagyarázna. De ennek semmi jelét nem látom rajta. Ha tényleg ez állna fenn, díjnyertes az alakítása. Nem árasztja magából azt a fásult, szürke érzést, mint mikor valakiben elmúlt a vágy, ugyanúgy sugárzik és vidám. Neki sosem volt a szex olyan létfontosságú dolog, és így lassan 40 felé kanyarodva már engem is más dolgok motiválnak jobban. De még élnék egy kicsit, megnézem a csinos nőket is az utcán.
Nem tudom, hogy így ezt érdemes-e folytatni, mert ha ennyire hatással van rám a szexuális érdektelensége, lehet, hogy végleg kivégzi bennem is, anélkül, hogy észrevenném. Szerintem ő nem akarná átszervezni a mostani életünket, és ezért mindent megtenne, de szerintetek ez a kapcsolat még menthető egy alapos felújítással, vagy a probléma adott, csak ő nem foglalkozik vele?
