„Amikor rájön a nyughatatlanság, és menne neki a világnak, folyamatosan úgy érzem, mintha kihúzná a lábam alól a talajt” - Posztolónk egyik része azt mondja, hallgasson a párjára és támogassa, a másik viszont azt, hogy ne törődjön vele és hagyja el. Mi a helyes döntés egy impulzív ember mellett?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ezt magyarázza meg valaki...
A párom, mióta tavaly betöltötte a 40-et, folyton nyüzsögni akar, legjobb esetben csak átrendezteti velem a házat, legrosszabb esetben azonnal el akar költözni. Nagyon nyughatatlan lett. Amikor először bejelentette, hogy el akar költözni az ország másik felébe – hogy miért pont oda, rejtély: azt mondja „jó környék és jó levegő” de ez kevés egy költözéshez - próbáltam vele megértetni, hogy azért mindkettőnknek van még olyan egyelőre, hogy munkahely. De ő majd távmelókat fog vállalni – jelentette ki. Persze, mert azt csak úgy adják. És majd szerzünk új barátokat.
Csak magára gondol. Aztán elkezdett a pár négyzetméteres kertben kialakítani zöldségeskertet, mert szerinte a multiban kapható összes zöldség nulla tápértékű, mert nem földben nőnek, hanem tőzeggyapoton termesztik őket mesterségesen, tápszerezve, kemikáliázva, így nincs benne a föld energiája...
Szóval, egy ideje veszekszünk, teljesen úgy érzem, hogy magamra hagyott, és magát helyezte a fókuszba. Pedig állandóan mondja, hogy imád és szeret engem, nélkülem mit sem érne, de mégis egyedül vagyok a gondjaimmal. Nekem a hirtelen támadt vibráló kreativitása sovány vigasz, nem vagyok én se már 20 éves, nyugodt párkapcsolatra vágyom. Azt is elérte nálam, hogy amikor vitára kerül a sor, néha elég csúnyán beszéljek vele, de nem hat rá. Amikor rájön a nyughatatlanság, és menne neki a világnak, folyamatosan úgy érzem, mintha kihúzná a lábam alól a talajt. Az egyik részem azt mondja, hallgassak rá, támogassam, a másik meg azt, hogy ne törődjek vele és hagyjam el.
