Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,

szeretném kiírni magamból, ami zajlik a bensőmben:

Vannak a FÉRFIAK, és vannak a pipogya férfiak, a megalkuvóbbak, de mégis nyugodtabban élők. Én az utóbbi vagyok, 40 évesen, pár kapcsolaton túl, több diplomával, publikációkkal, családi házzal, autóval, jó munkahellyel pótlék vagyok mindenhol.

Gyerekem nincs- másét nevelem. Azaz, dehogy nevelem- együtt élek velük. Mivel a nő kellett nekem, így csatolt áruként vannak a gyerekei. Eddig sosem éltem gyerekekkel, kamaszokkal. Nem leányálom, de nem is gondoltam, hogy az lesz. Mostanra eljutottam oda, hogy nevelje őket az anyjuk. Én az anyjukkal élek, kisebb-nagyobb vitákkal.

Megelégedtem azzal, amit kaptam a sorstól. Igaz, néha rohadt nehéz. Vastag bőr kell,- hogy mihez? Aludni az elődöd ágyában, lakni a házában, együtt élni a gyerekeivel, jópofizni a családjával, sőt, még az ex családjával is, szórakozni a volt férj barátaival. Kinyitom a szekrényt és az elődöm csavarhúzója néz szembe velem a polcról, leülök az asztalhoz, az ő helyére ülök, jön a postás, az ő nevére hoz levelet. Minden az övé, csak ő nincs itt fizikálisan. Ha békét, és nyugalmat akarok, akkor a fapofa effektus a megfelelő. Nem csak a nőt kaptam- ezek mind jöttek vele. Már változott kicsit, de elmondom nektek mi vezetett idáig. Mindennapi internetes ismerkedés volt, hétvégi randikkal, általában nálam. Kettesben kirándulások, wellness. A gyerek az apjával volt, otthon. Tökéletes, gondoltam. A nő vidám, értelmes, jó társaság. Nem is volt fura, hogy ha a kedvesemnek bármire szüksége volt, hívta a férjét, amikor együtt kirándultunk és defektet kapott, akkor is a távol lévő férjet hívta, sosem engem- mindig a férjet. Kerékcsere, fűnyírás, mosógépszerelés, vásárlás, telefon csere, fuvarozás ide-oda …, mindig. A volt férj pedig mindig segített. Már tudom- kötelességtudatból, bűntudatból, de mindig ott volt, ha kellett. Kicsit sz@rul éreztem magam, de hozzászoktam. Nekünk csak a kettesben töltött idő volt, de az tökéletes volt. Aztán elvált, és a volt pasi is becsajozott, de a nőm továbbra is igénybe vette volna a szolgáltatásokat. Csakhogy az új nőnek ez nem tetszett- hát ki maradt? Nem,- tévedtek. Még ma sem engem kér meg, hanem most már a kamasz gyerekét. Minden feladatra, amit eddig a volt pasi végzett. Én csak a szerető maradtam, aki alszik ,kfél a volt férj ágyában, akivel jó programokat szervezni, aki elviszi nyaralni, vacsorázni, aki főz neki, akivel kiteljesedhet a bolondságokban, aki partner mindenben- amire ő szeretné, de arra se jó, hogy a gyerekét különórára vigye…

Jó ez nekem? -Nem rossz. Tudom, nem az örökkévalóság ez a kapcsolat, de nemsokára a gyerekek kirepülnek, és marad nekem a NŐ. Ennyit meg még tudok várni. Addig maradnak a hétvégi kiruccanások, a bulik, és a ”magamra csukom a szoba ajtaját” hétköznapok.

Igen, sajnálom az elődömet, de biztosan oka van amiért ezt kapta, ahogyan annak is, hogy én ezt elviselem. Megmagyarázhatatlan?

Igen, vállalom: pipogya vagyok. De olvastam itt a posztokat mostanában, mindenki az exre hisztizik, emberek, hiszen ez a ti életetek, éljétek! Én is élem, így ahogy nekem jó. Az exeimre nem is gondolok. Szóval, aki nőként- férfiként hisztizik az exre- az gondoljon arra, mit él át az új ember az életében. Egyszer élünk, azt éljük már jól -azaz, ahogy nekünk jó. Nekem jó, és sz@rjuk le  a külvilágot.

Remélem, lesz pár ember, akiben változnak a gondolatok, elfelejtik az önsajnálatot- és elkezdenek élni végre,

Üdv.