Vajon meddig terjed ki egy jó barátnő kötelessége? Ha azt látja, hogy a jelenlegi pasi módszeresen leépíti barátnőjét, mikor kell közbeavatkoznia? Levélírónk semmi mást nem lát köztük, csak ellentétet, lelkit és fizikait egyaránt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem saját story... Nő vagyok, és van egy barátnőm, aki tavaly ilyenkor még egy kiegyensúlyozott, magabiztos, boldog és laza csaj volt. Amióta lett egy pasija, a nyitottság eltűnt, és egy beletörődött, tompa, befelé forduló nő lett. Nekem nagyon rosszul esik így látni. Először még betudtam annak, hogy biztos vihar van a paradicsomban, ami majd elmúlik. De állandósult ez az állapot. Én eleinte semleges véleménnyel voltam afelé a férfi felé, akit választott, de amikor láttam, hogy negatív, lehúzó hatással van rá, tudtam, hogy valamit lépnem kell. Onnan tudom, hogy miatta lett ilyen és nem más, pl. pont mostanra adódó élethelyzet miatt, hogy amikor együtt vagyunk, a korábban beszédes, életvidám, harsány csaj egy olyan elhasznált feleség benyomását kelti, aki legalább 30 éve már ebben sínylődik.
Láttam, ha kinyitja a száját, mert mondani akarna valamit, a kedves pasija rögtön elnyomja valamivel („ne beszélj hülyeséget” „inkább hallgass”, stb..) Mindig mindenért leoltja. Mindenbe beleköt, egyszer a saját szememmel láttam, hogy fél órán keresztül húzta azzal, hogy miért nincs nála ernyő, amikor tudta, h. számítható volt esőre? Ilyen hülyeségen... Ezt miért tűri? Vannak, akik az irányításra gerjednek, de vannak olyanok is – kérdezem – akik az irányítottságra? Nem ilyen volt, és nem szerethet ilyennek lenni.
Hogy mik voltak az első jelek kettejük közt, amit láttam is, nem tudnám hol kezdeni, de többnyire mindig pitiáner apróságokon civódnak, amit a csávó indít el, aki amúgy hét évvel idősebb nála és állandóan magáról beszél, magát fényezi, hogy milyen nagyvilági, művelt, sokat látott ember és mekkora szerencséje van a barátnőmnek, hogy „kifogta Őt”.
Egyszer elmesélte nekünk nagy vidoran, hogy volt, amikor három nőt tartott egyszerre, én meg beszóltam neki, hogy kutyát meg macskát szokás „tartani”, erre bekussolt és nagyon csúnyán nézett rám. Szóval, az utálat már kölcsönös, nincs sok vesztenivalóm. Ő meg egy személyiségzavaros valaki, akivel így kell beszélni, mert csak ebből ért.
A másik ellentét köztük szemmel látható: a méretek: a barátnőm pici, törékeny, a pasija meg hozzá képest óriási. Teljesen rátelepszik, és hiába magánügy, valakinek be kell avatkozni, akinek fontos és látja, hogy miből mi lett. Talán később meg is köszönné, amikor már tisztán lát. Sehogy sem illenek össze, de nem tudom, miért csak én látom így. Illetve hogyan ébresszem rá? Őszintén, nem tudom, mit lát benne, és nem is boldog vele.