Létezik olyan, hogy egy nőt annyira elrémít az összeköltözés gondolata, hogy azonnal bontja is a kapcsolatot? Levélírónk erre gondol, ugyanis mióta bejelentette elképzelését, a barátnő bezárkózott és szinte elmenekült a helyszínről. Talán egy új autó majd megvigasztalja...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Mi közel 1 éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Részemről még jócskán megvan a tűz, talán erősebben is, mint az elején, amikor pár nap után már úgy hittem, hogy jobban megismertem őt, mint akár évek alatt lehetséges lenne. Én mindig is romantikusabb voltam az eddigi partnereimnél, szeretem a másikat meglepni, gyertyafényes vacsorákkal, ilyesmikkel, amikre már volt olyan reakció, hogy szinte leb*sztak miatta, és volt könny is.
Most kicsit más a helyzet, mert kiismertem annyira, hogy tudjam, mikor minek örül és mit lehet és mit nem. De nem rég megváltozott a dolog, ugyanis felvetettem az összeköltözést. Akkor nem mondott semmit, csak láttam, hogy iszonyúan zavarba hoztam.
Tudja, hogy veszélytelen vagyok, annyira, hogy az sem zavar, amikor a férfi kollégáitól virágot kap, és azzal állít be hozzám, vagy épp egy megtömött hátizsákkal, amiről nem firtatom, hogy honnan jött, vagy hova készül így felszerelkezve?
Szóval, a javaslatot, hogy költözzünk össze, egy éttermi vacsorára időzítettem, és enyhén szólva nem láttam rajta nagy örömöt. Utána végig zárkózott volt, és az arcomra adott a végén egy puszit, így váltunk el, ment haza. Azt mondta, vihar lesz, mindjárt ideér, sietnie kell haza, bár a vihar elől be is ülhettünk volna valami fedett helyre, vagy vissza is mehettünk volna, oda ahonnan kijöttünk. Ezek nem jutottak eszébe, ami szomorú és sokat elárul. Semmi dolga nem volt otthon, de a vihar az fontos tényező volt akkor számára. Utána nagyon nehéz volt időpontot egyeztetnem vele, egyszer találkoztunk, közben a telefonját nyomkodta meg a munkájáról beszélt, hogy fizuemelést kap, aztán vesz majd új kocsit, valami egyszerűt akar, csak munkába menéshez. ...Én jobban figyeltem akkor rá, mint ő rám, ha akkor visszakérdeztem volna, hogy miről is beszéltem az elmúlt egy órában, mondja el vázlatosan, biztos nem tudta volna. Szóval, meglátásotok szerint, hol hibáztam?
