...bár jó helyen van az a gyanakvás ott, ahol van, hiszen a készenlét megkönnyíti az esetleges későbbi csalódást, ha a pofonok súlyát nem is tudja mérsékelni. A pasi azt állítja, hogy minden kapcsolatot megszakított már az exével, de amikor a jelenlegi csaja megnyilvánulásait hozzá hasonlítja, felmerül pár kérdés.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátom és köztem hét év van, az ő javára – ez engem nem zavar, ahogy őt sem. De van más valami: előttem volt egy kapcsolata, akivel a szakításuk után még összejártak szexelni, ...Nekem ez az egész úgy lett beadva, hogy már ez a viszony is a megismerkedésünk előtt befejeződött. Rendben, de nekem szinte mindig eszembe jut, amikor épp nincs velem, hogy akkor „nosztalgiázhat” most akár az exével is. Én egészen addig nem vagyok féltékeny, amíg egyértelmű okot nem adnak rá, és ez is csak egyelőre egy háttérben bujkáló para. Azt mondta, azért mentek szét, mert nem volt boldog vele. Nekem ez új. Tehát nem boldog vele, de a szakítás után jobb a sex?
Miért normális az exekkel tartani a kapcsolatot? Én egyikkel sem tartottam soha utána. Mi a jó ebben?
Hogy a gyanakvásomat még súlyosbítsa, a mai napig felhozza az exe nevét, közös kalandjaikat... Sosem értem, minek? A legszörnyűbb, amikor az én megnyilvánulásaimat is hozzá hasonlítja, hogy pl. néha úgy nevetek, mint az ex nője... állítólag már sehogy sem tartják a kapcsolatot, de azt nem hiszem, hogy nem ír neki néha Facebook-on. Mert sokáig ott tartották utána a kapcsolatot, és a csaj mindig megint megkereste, hogy kérdezzen tőle valamit. Tehát ő sem tudja elfelejteni őt.
Egyszer azt mondtam neki, hogy rendben, ha tényleg ennyire hiányzik, akkor adok neki időt kiheverni, de erre megbántódott, hogy nem bízok benne. Azt mondja, nagyon szeret engem. Én is őt. Tehát két kérdés is adódik mindebből:
1. magamat kéne lenevelnem a gyanakvásról, vagy
2. jobban oda kéne rá figyelnem?