Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Van egy fiú, aki régi ismerősöm és pár hónapja a face-n keresztül felvette velem a kapcsolatot. Hogy mit akart, az elég egyértelműen kiderült kb. már a harmadik találkozón. Én úgy mentem el ezekre, hogy milyen jó lesz nosztalgiázni. Ő ugyanaz a hamar ingerültté váló, lobbanékony természetű ember, és az is látszik rajta, amikor az agresszióját épp kontrollálja magában. Először azt mondta, nincs senkije, de egyszer elszólta magát egy telefonbeszélgetés után. Kiderült, hogy hát véletlenül mégis van neki: egy 4 éves távkapcsolata. És elkezdte magát mentegetni és megmagyarázni nekem, hogy tulajdonképp ha a barátnő elérhetetlen egy darabig X okból, akkor a pasi félremehet ebben a helyzetben... mindezt példázatként mesélte, mintha nem róla lenne szó!        

               Szerintem meg semmiféle kapcsolatformációba se fér bele a megcsalás, esetleg a nyitott kapcsolatba, de az már a szememben nem is kapcsolat. Amikor kérdezek a barátnőjéről, iszonyúan fel tud fortyanni, még ha chat-en dumálunk, a szavain át még akkor is átsüt ez. Még saját magát is addig-addig hergeli valamin, ami bosszantja, amíg ki nem kel magából. Igazából csak a hasonló férfiak gondolkodását szeretném megérteni, akik a régi párkapcsolati szabályrendszereket simán átírják, hogy nekik jó legyen. Persze attól még simán átverés.

Azt mondta az okos, hogy 4 év után egy kapcsolat már ne arról szóljon, hogy folyamatosan együtt vagyunk (!?) És ő nem is igényli, hogy napi szinten együtt legyen a párjával. Szerinte „az élet ilyen...” és az is normális, hogyha valami hiányzik egy kapcsolatból, a férfi keressen mást, akitől megkapja. Huhh.

Most már olyanokat mond, hogy valójában a távkapcsolati barátnőjét nem is zavarná ez a dolog. Mondtam neki, hogy oké, hívd fel, beszéljük meg... Na, akkor megint jött az elvörösödött arc. Megint indulatba jött, hogy hogy merek én neki kompromisszumokat ajánlani?

Honnan van a mai férfiakban ez a császári beképzeltség, hogy nekik nő aztán ne ajánlgasson semmit? Csak bólogasson és fogadjon el mindent, ők ezen csak nyerhetnek, nem? Olyan sokszor találkoztam már hasonló felfogással. Annyira szeretném megérteni azt is, hogy miből érzi, hogy ha ilyen rossz macho szövegeket tol, azzal majd kedvet csinál, és nem az ellenkezőjét éri el vele?