„A barátai nem értelmiségiek, és talán valamit igazol magának azzal, ha lealjasodik néha hozzájuk” - Mit szólnál, ha a pasidnak hosszas távollét után nem te lennél az első, hanem az, hogy a barátaival berúgjon? Levélírónk nem tudja, miként érhetné el azt, hogy a pasija legalább annyira megbecsülje őt, mint a kapcsolatuk elején.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Három hét után végre együtt tudtunk volna tölteni egy kis időt, de amikor eljött hozzám, még ki sem csomagolt, inkább a haverjaival ment el. Amikor visszajött, el volt ázva, és úgy meg nem akartam szeretkezni vele, noha ő akart volna. Ebből vita lett másnap reggel, hogy nem kívánom őt ennyi idő után. De igen, nagyon kívántam, ahogy azt is, hogy tiszteljen meg legalább annyival, hogy ne akkor másszon rám. Megmondtam neki, hogy részegen egyetlen normális nő sem kívánja meg olyan rettenetesen a párját, vagy ízlés kérdése, de nekem az valahogy olyan levezetés szintű, amikor csak úgy kicsapná a maradék energiáit, hogy kerek legyen az este.
Ennél tahóbb dologgal ritkán találkozom, és amúgy hozzátartozik, hogy ő nem ilyen, értelmiségi családból származik, egyetemet végzett és felelősségteljes munkája van. Az ember nem várná tőle, hogy néha így eressze ki a gőzt, majd mint egy rongyot elővegyen engem, mert pont én vagyok ott...
. De néha a haverjai kihozzák belőle ezt az állapotot. Volt már ilyen és amikor szóvá tettem, annyit mondott, hogy csak azért vagyok ilyen, mert rühellem a barátait. Ennyivel elintézte, pedig nem igaz, a legtöbbet nem is láttam. A barátai nem értelmiségiek, és talán valamit igazol magának azzal, ha lealjasodik néha hozzájuk.
Nem tudom, kívülállóként hogyan látjátok ezt a helyzetet? Azért egy monogám kapcsolatban ilyeneknek nem kéne rendszeresnek lenni. Elhatárolódni meg nem tudok tőle, hiszen ez csak úgy megtörténik. Valahogy képmutatás ez a részéről, mert szeret megfelelni mindenfajta embernek – csak néha nekem nem. Az is megfordult a fejemben, hogy csak azért van velem, mert nem talál mást, vagy mert így kényelmes neki, mert az újabb kereséshez lusta. Azt tudom róla, hogy neki fontosabb az, hogy minden klappoljon és zökkenőmentesen menjenek végbe az elképzelései, és emiatt mindent be tudna áldozni, mert a kiszámíthatóság nagyon fontos neki.
Szeretem és nem akarom elveszíteni. Nem tudom, hogyan érjem el nála, hogy hiányozzak neki és megbecsüljön és szüksége legyen rám úgy, mint az elején, amikor még ezek nem jöttek elő nála.
G.R.
