„Egy nővel, akit három napja ismerek, már bocsánat, nem fogok nyugdíjas éveket tervezni, nemhogy gyermeket” – Amikor egy pasi többször belefut olyan nőkbe, akik már az első találkozókon a legkomolyabb témákat dobják be, úgymint család és gyermekvállalás, kicsit eltöpreng, mert ezek a kérdések egy már komoly kapcsolatban merülhetnek csak fel.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
miért várják el a férfiaktól, hogy egyik pillanatról a másikra családfővé alakuljon? Néhányszor tapasztaltam, hogy már az ismerkedési fázisban is előkerül, hogy mit gondolok a családalapításról meg a gyerekekről, ami oké, mint téma, de sokszor előkerült, úgy, hogy még semmi sem történt köztünk. Ha valaki ezt előre beleírja a hirdetésébe, akkor nyilván sokakat elriaszt, de tehet róla, ha azt az érzést kelti a másikban, hogy most célirányosan van mustrálgatva. Tovább gondolva, nekem az ilyenekből nem lett sok, semmilyen tekintetben sem. Kezdjük ott, hogy szerintem ők azt sem tudják még, hogy milyen egyáltalán egy hosszabb távú kapcsolat. Addig, hogy a családos kérdésekig eljuthassunk még elég sok mindennek kell történnie.
Sok együtt töltött időnek kell eltelnie, hogy minden helyzetben kiismerjük a másikat. Nagyon ritkán van olyan, hogy mindjárt az elején annyira összecsiszolódnak valakik, hogy azonnal harmonikus lesz a kapcsolat. Amíg meg nem ismerjük jobban egymást, vannak dolgok amikben más a felfogásunk. Egy nővel, akit három napja ismerek, már bocsánat, nem fogok nyugdíjas éveket tervezni, nemhogy gyermeket. Nekem ilyenkor már a magyarázkodás is kínos, mert egy felnőtt nő hogyhogy nem látja ezt át? Persze van olyan is, hogy már a legelején minden klappol, dúl a szerelem, aztán az összeköltözés után pont a fordítottja zajlik le. Amikor már hosszú hónapok és évek vannak mögöttünk, meg rengeteg közös emlék, akkor már van valami, ami összeköt, és akkor ez, mint kérdés még csak fel sem merül, meg akarjuk tartani egymást, megy magától minden. Miért nem lehet ezt így megélni?
