„Csúnya így kimondani, de azt érzem, hogy még egyszer nem jönnék össze olyan férfival, akinek abszolúte nincs semmije (még csak elképzelése se)” - Sok olyan nő van a piacon, aki úgy gondolja, könnyebb lenne az élete egy olyan férfi mellett, akinek legalább egy saját lakása, vagy pár millió félretett pénze van. Posztolónk egy másik oldalt képvisel: legyen a pasinak pénze, és tartsa is meg.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Arra lennék kíváncsi, hogy miért lesz valaki ilyen, és miért jó neki ebben élni?
Volt nekem kb. három évvel ezelőtt egy kapcsolatom.
Az első tali egy gyönyörű nyári napon zajlott, az este balzsamos volt, sétáltunk és nevetgéltünk. Utána ebből rendszer lett, nagyon szerelmes voltam és nagyon jól elvoltunk, szépen összejöttünk, ment minden.
Előrebocsátom: nem vagyok anyagias, sosem azt figyelem, kinek mennyije van, miből tud gazdálkodni és van-e megtakarítása, illetve nem ezekre megyek rá.
De egy kényelmes és kiegyensúlyozott kapcsolathoz kell némi mani, egy kis anyagi háttér, amit elsősorban nem a párjának, hanem önmagának tart fenn a férfi.
Volt olyan ember az életemben, akinek saját balatoni nyaralójuk volt, és amikor lehetett, akkor lementünk oda. De miután szakítottunk, nekem az nem hiányzott, nem sírtam vissza és nem raktam be az Alapvető Elvárások listára. Jó volt, szép volt, ennyi.
Ha valaki azt mondja, hogy azért nem vesz saját magának autót, mert nem érné meg a fenntartása meg az elhelyezése és mindent könnyebben elér busszal, akkor azt mondom, oké, praktikus ember, ő tudja, nem pedig azt, hogy spúr és én igenis a pasim gépjárművébe akarom rakni a fenekem mindenáron.
Nekem sem tetszik, hogy több pénzzel díjazzák a mai világban azokat, akik embereket vernek át és alantas dolgokból élnek, mint a becsületes munkát. De ilyen világot élünk és szerintem ez egyre csak rosszabb lesz még a most kialakult durva helyzet után is.
Szóval, volt ez a párom, aki a szép kezdet után elkezdett mindenért kritizálni, aminek a hátterében az lehetett szerintem, hogy nem volt elégedett azzal, amije volt, de a haverjai dolgaira meg nagyon irigykedett és azokról meg nekem puffogott folyamatosan.
Nos, ő mindvégig a szüleivel élt még, amivel egyáltalán nem volt bajom. Sokkal inkább azzal, hogy nulla ambíciója volt, himihumi munkákat végzett, amikről nem szeretett beszélni, és nem tudott a korához méltóan öltözködni. Egy darabig mindezek nem zavartak, egészen addig, míg meg nem kezdte a zrikálásomat. Belemászott a fejembe és ott próbált változtatni rajtam, egy kicsit lefaragni itt és ott, meg hogy mit gondolok rosszul és ő mit helyesen. Meg akarta lékelni a kapcsolataimat, és a saját haverjait rám erőltetni.
Volt rá példa, hogy lemondta a megbeszélt találkozót, fáradtságra hivatkozva, majd később elszólta magát: akkor inkább a barátaival volt. Aztán vidékre kellett mennie rokonokhoz, pár napot fog ott tölteni. Amikor beszéltünk telefonon, hallottam a nagy háttérzajt és a hangján azt, hogy kapatos... Szép kis „rokonok”, mi?
Olyanokat mondott, hogy a pénz arra való, hogy elköltsük. Mert a sok hülye spórol, aztán időközben meghal és a rokonai költik majd el... Elismerem, ez is egy nézet. Szerintem meg a spórolt pénz megnyugtató, mert ha beüt valami, vagy váratlan kiadás jelentkezik, ott van, nem kell hitelhez folyamodni. Esetleg jó start egy vállalkozáshoz, ha valaki olyan vénájú és biztos a dolgában.
Nála sok alapvető dolog nem volt a helyén. Egyszer mondtam neki, hogy burgonyából csinálok egy ételt, már nem emlékszem, mi is volt, csak arra, hogy ő meglepődve így reagált: „Komoly? Rendesen megpucolod és feldolgozod a krumplit?” - Nem volt több kérdésem. Ha egyedül fog lakni, akkor egészen addig nem lesz baj, amíg lesz pénze, meg lesz kaja házhoz szállítás. De utána? Lehet így élni? Mi az istent tanítottak neki akkor a szülei??
Csúnya így kimondani, de azt érzem, hogy még egyszer nem jönnék össze olyan férfival, akinek abszolúte nincs semmije (még csak elképzelése se). Tudom, hogy sok olyan nő is van a piacon, akik úgy gondolják, könnyebb lenne az életük egy olyan férfi mellett akinek legalább egy saját lakása, vagy pár millió félretett pénze van, de ez nem az, amiről beszélek. Sok mindennel lehet takarózni, de az életre mindenkinek fel kéne készülnie, a párkapcsolati szempontokon túl is. Ha akkor alávetem magam ennek a kapcsolatnak és nem lépek ki belőle időben, ma nem tudom, mi lenne velem és hol tartanék.
