Amikor a párod jól összeszokott baráti társasága nem hajlandó befogadni, azt nem mindig lehet elintézni egy vállrándítással, mert attól még a dolgok történni fognak. Levélírónk sem kisajátítani, sem elszakítani nem akarja pasiját a haverjaitól, külön is el tudnak járni, de azt nem tudja, hogy később ez az elszeparálódás mennyire jelenthet majd gondot.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv! Ha nem jön ki egy nő a barátja haverjaival, az idővel nagyon nagy gond lehet, súlyosabb esetben akár a szakításig is elfajulhat a dolog. Gondolom én.
Mi lassan a második évbe érünk, és tudom, hogy neki a barátai nagyon fontosak. Persze én is fontos vagyok neki, ezzel nincs gond, és sosem állít be hozzám ittasan, ha épp nálam akar maradni reggelig, és tőlük jött.
Engem is mindig hív, ha velük találkozik, csak én azt a kezdetektől érzem, hogy nem illek közéjük. Teljesen más a stílus és a felfogásuk. Nagyban bejátszik az is, hogy az a társaság nagyon régóta együtt van, közel gyerekkoruk óta, legalábbis a kemény mag. Ugyanabból a városból, ugyanabból az iskolából, közel egy helyre járnak vásárolni, meg edzeni stb.. Tehát sok a belsős helyzet.
És, hogy ők ne könnyítsék meg a dolgomat, sokat is tesznek azért, hogy éreztessék, nem vagyok közéjük való. Megtűrnek, mint a haverjuk csaját, és annyi is. Okot erre nem adtam soha, így alakult...
Sokszor nem tudok hozzászólni semmihez, amiről beszélnek, és már nem is akarom strapálni magam. Ha ezt az egyet sikerül elkerülnöm, akkor részemről maradhat minden így: azt, hogy belebeszéljék a párom fejébe, hogy cseréljen le. Sajnos ezt is simán kinézem belőlük. Azt, hogy a hátam mögött oltogatnak...
Amikor a párom elmondja, hogy pénteken mehetünk oda, nekem már ki kell találnom valamit, hogy miért nem tudok vele menni. És hazudni nem szeretek neki, még az ő érdekében sem. Kisajátítani vagy elszakítani nem akarom tőlük, nem érdekel, hogy mit választana, ha arra kerülne a sor: engem, vagy őket - Nem is állítanám soha ilyen választás elé. Ketten is el tudunk járni programokra, külön. Ő meg menjen nélkülem oda, ha akar. Csak azt nem tudom, hogy később ez mennyire lehet gond, és meddig mehet így tovább? Szerintem nem segít, ha túllépek rajta gondolati szinten, mert az csak annyi, hogy nem agyalok rajta, de ettől függetlenül a dolgok még történnek.
Köszönöm az elolvasást!
