Levélírónk igyekszik mellőzni a „Jobb egyedül" mentalitást, szeretné megismerni a férfiakat, akik azonban nem hagyják magukat. Nem játszadozni akar, nem megbántani akarja őket és nem tudja elképzelni, mit tettek velük a korábbi nők, de már eleve a bemutatkozásban megemlítik, hogy a szintjük alatti hölgyek ne is próbálkozzanak, vagy épp egyszerűen elköszönés nélkül kilépnek a beszélgetésből.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Csajok és Pasik!
Egy történetet szeretnék megosztani, a sajátomat.
32 éves egészséges, független nő vagyok. Soha nem volt párkapcsolatom. Semmilyen. Nehezen tudom megmagyarázni, hogyan alakult így. Sokáig nem álltam készen. A szülői házból szabadulva magányra vágytam, arra az érzésre, hogy egyedül is tudok bizonyítani.
Konfliktuskerülő vagyok, ezért is könnyebb volt egyedül. Élveztem a mindennapi döntéseket, a szabadságot.
Természetesen próbálkoztam randizni is, de azok inkább alibi-randik voltak. Minden évben elmentem 1-2 sráccal találkozni, aztán vagy magamban vagy a srácban találtam valami kifogásolni valót és továbbra sem történt semmi.
28 évesen lettem elég érett ahhoz, hogy belássam, ez az alibi dolog egy hiba, nem vezet sehová és onnantól 4 évig nem is foglalkoztam párkereséssel. Mondhatnám, hogy az életre bíztam a dolgot, hátha spontán belefutok a nagy Ő-be. Az igazság az, hogy mivel nem tudok flörtölni, így gyakorlatilag semmi sem történt.
Idén a karantén miatt életemben először tényleg magányosnak éreztem magam. Úgy döntöttem, hogy újult erővel nekiállok párt keresni és ezúttal megpróbálok sokkal érettebben hozzáállni a dolgokhoz.
Most egy hónapja, hogy felregisztráltam egy társkeresőre, és közel sem vagyok benne biztos, hogy fogok tudni párt találni.
A férfiak dühösek. Nem tudom, mit tettek velük az előttem lévő hölgyek, de már eleve a bemutatkozásban megemlítik, hogy a szintjük alatt lévő hölgyek ne is próbálkozzanak. Ha beszélgetünk, BIZTOS, hogy titkolom épp virágzó párkapcsolatomat. Én őszintén komoly kapcsolatot keresek. De ez bizonyos fordításokban azt jelenti, hogy néha biztos becsúszik 1-1 éjszaka vagy van más is (?).
Én világéletemben egyedül voltam, ezt hogyan lehet bizonyítani és még fontosabb kérdés, hogy miért KELL?
A másik, a helyesírás. Kényesen figyelek rá. Egyetlen gépelési hiba miatt elköszönés nélkül kilép a beszélgetésből.
Valami apróság nem tetszik neki, amire nem jövök rá. Órákon keresztül jól elbeszélgetünk, már majdnem randira hív. Ekkor nem tudom, mi történik, de gyors köszönéssel vagy anélkül kilép a beszélgetésből.
Engem általában kedves, aranyos embernek tartanak és nem értik, hogy miért vagyok még egyedül. De az az igazság, hogy esélyem sincs megértetni magam, hogy milyen vagyok.
Vannak persze páran, akik pár napig kitartóan írnak, de előre tudom, hogy nem az eseteim. Mit tegyek? Menjek el randizni olyannal, aki nem tetszik, de legalább hajlandó találkozni velem?
Eddig csak a randikon görcsöltem, de most már minden leírt mondaton elgondolkodom, nehogy a férfi kilépjen a beszélgetésből.
Nem tartom magam karakánnak, nincsenek nagy elvárásaim. Külsőre nincs zsánerem.
Nem játszadozni akarok, nem megbántani akarom a férfiakat, meg szeretném ismerni őket.
Semmi tapasztalatom nincs, csak görcseim.
Kicsit lehangolva, de még folytatom a párkeresést. Igyekszem elhagyni a "Jobb egyedül" mentalitást.
Mit tudnék tenni, hogy eljussak az első párkapcsolatig?
Köszönettel;
Ani
