Levélírónk lesi barátnője minden óhaját, kedves és türelmes, mindenben igyekszik a kedvében járni, még akkor is, ha a csaj fura logikán van, mások előtt bunkó vele és csak akkor találkoznak, ha nincs jobb dolga.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nehezen kezelem az érzelmeimet, nagyjából 14 éves korom óta van ez az állapot. Ez nem dühkitörésekben nyilvánul meg, hanem inkább ragaszkodásban, és akit szeretek, az gyakorlatilag bármit megtehet velem, vagy legalábbis sokat eltűrök tőle.
Vannak helyzetek, amikor nehezen jövök rá magamtól, hogy mit csináljak, vagy mit a legjobb mondani. Nehezen fogadok el valakit, de utána kitartok mellette. Évek óta vagyok egy komoly kapcsolatban egy nálam négy évvel idősebb nővel. Kicsit megtépázta az idegeimet az elején, amikor folyton ott lebegett felettünk, hogy kibékülnek az exével. Én csak annyit mondtam, hogy sokat segítene, ha a közös képeiket nem őrizgetné, már ha van beleszólásom.
Ő sok mindent máshogy értékel: az egyik ismerőse 5 éve él egy olyan viszonyban, ami kb. 2 éve teljesen kihűlt és most el akarja venni a nőt. Gondolom, ez nem a saját ötlete. A nő amúgy egyszer meg is csalta a párjának egyik barátjával, szóval ezeket mérlegelve, nem túl ígéretes alapok egy házassághoz. Aztán a barátnőm tőlem kérdezte, hogy mi a véleményem erről, én meg elmondtam, hogy a házasság lenne a legnagyobb baromság, amit még el tudnának követni. És azt hittem, ez a helyes válasz, ő is így gondolja - de nem, és ezen ledöbbentem. Vitatkoztunk, és azt mondta, még minden rendbe jöhet köztük, én látom rosszul... Szerintem meg ebből már soha nem lesz működő kapcsolat, bár rossz házasság attól még igen, az valóban lehet még.
Én úgy érzem, nagyon jó vagyok hozzá és türelmes, hétvégente vagyunk együtt, a kedvébe járok mindenben, a szex is jó, de valamiért minden rajtam csattan. Ha rossz kedve van, nem találkozunk, ha nem olyan fontos, más dolga van, inkább azt részesíti előnyben. Néha bunkón beszél velem mások előtt. De utána meg bújik hozzám. Olyan, mintha két énje lenne. Sokat csalódtam az életben, mégis úgy érzem, nekem ő lehet az igazi és mindent megtennék érte. De mivel tudnám azt elérni, hogy fontosabb legyek neki, és még többet akarjon velem lenni? Elhagyni nem akarom.
