Egy igazi társ helyrebillenti az önbizalmad, támogat, elvisel, és aki mindezzel nem él vissza, egyszer csak egy harmonikus kapcsolatban találja magát. Íme egy nő, aki megmentett egy férfit.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Remélem, hasznos lesz mindez azoknak, akik hasonló pályát jártak be. Arról írnék, hogy a megfelelő nők mellett óriásit lehet fejlődni, pozitív irányba. Negyedik éve vagyok együtt egy csodálatos nővel, akit az elején nem becsültem meg. A kitartásának köszönhetem, hogy eddig eljutottunk. Pár csalódáson túl bizalmatlanabb voltam, elveszett az a pozitív kép, amit a nőkről gondoltam. Voltak hazugságok, átverések, én meg idővel egyre cinikusabb lettem. Aztán jött ő, akit az elején még lerázni akartam. Minden változást neki köszönhetek. Sikerült legyőznöm a féltékenységem, és főleg a bizalmatlanságom, a korlátozásmániát.
Ő tényleg jóban és rosszban mellettem volt, és ekkor szerettem bele igazán. Mert láttam, hogy ő valóban más, mint a többi, és nem csak a maga érdekeit nézi, majd az első kis kényelmetlenség után dobbant. Nem várta el, hogy körülrajongjam, bár most mindent megtennék érte.
Megtudtam, milyen megbízni valakiben és milyen, amikor azért szeretnek, aki vagyok. Felfogtam, hogy nem mindenért én vagyok a hibás. Megtanított magammal foglalkozni, elfogadni azt, hogy nem mindig én vagyok a középpontban.
Olyan álmaimban és terveimben támogatott, amikről mások csak lebeszéltek volna. Bátorított én meg belekezdtem. Hihetetlen, de új oldalaimat ismertem meg. Kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lettem, többször átgondolom, mit miért csinálok, és egyáltalán szükség van- e rá. Egyik exem azzal vált meg tőlem, hogy mellém egyáltalán nem való ember, és ezek bizony megmaradtak bennem és formáltak is valamennyire. Talán az akkori énemre ez igaz is volt. A változásom során figyelmesebb lettem, az önértékelésem gyökeresen változott. Az is sokat javított rajta, amikor felhozta a gyerektémát - de én azonnal nemet mondtam, ő meg kérdezte, miért, én meg elmondtam, hogy még egy fölösleges reprodukció belőlem csak rontana a világon. Szóval, volt mellette egy ilyen szakaszom is, de kigyógyultam belőle. Rugalmasabb, tudatosabb lettem, még a kajámat is ő álltja össze, többet mozgok. Ő úgy tudja rávenni az embert dolgokra, hogy az nem érzi fárasztó kötelességnek, inkább szeretetteli támogatásnak, gondoskodásnak.
Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy nekem most „alkalmazkodnom” kell, nem volt erőltetés szaga az egésznek. Ő erre született. Lassan elérte nálam azt, hogy én is akarjam önmagam fejlesztését, hiszen csak az én érdekem. Ezt beláttam.
A lényeg, hogy sosem szabad feladni, és ha odafigyelsz nem csak a másikra, hanem saját magadra is, akkor olyan nagy pofonokat nem kapsz az élettől. És valóban le lehet élni egy életet magányosan Xboxozva vagy sorozatokat nézve, de létezik ezeknél is jobb, értelmesebb, hasznosabb. Kedvem lett élni és dolgozni valakiért.
