„Kijelentette, hogy soha sem érdekelte a divat és nem most fogja elkezdeni az igényeskedést. Kikéri a véleményem, de a sajátja mellett dönt” – A barátnő abban reménykedik, hogy az összeköltözésük után párjánál alábbhagy majd a beteges kuporgatás.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
42 éves nő vagyok, és van egy velem egyidős férfi az életemben, immár lassan 1 éve. Ő mindenen spórolna, még azt se nézi jó szemmel, ha a magam pénzét költöm, vagy egy-egy alkalommal meghívom. Más is dolgozik, épp úgy, mint ő, de neki az egy hőstett. Így is kevesebbnek érzi magát nálam. Most azon gondolkodik, hogy jövőre csinál a házánál egy kis veteményest, hogy alapvető zöldségekre se kelljen költeni.
Nem akarom szekálni, amikor azt mondja, hogy neki mindenből jó a használt. Én nem szívesen veszek azért használt ruhát, akárhogy legyen is kimosva meg fertőtlenítve.
Neki mindent a lehető legolcsóbban kell beszereznie. Mondom neki, hogy ha újonnan vesz egy műszaki cikket, legalább van rá valamennyi garancia. De nem.
Neki az összes bútora otthon örökölt. Elmondása szerint soha nem költött bútorra, mert mindig volt.
Amikor szemüveget cserélt, nagyon rágta magát a keret ára miatt, én meg kiválasztottam neki egyet, ami jól állt volna, de az ára miatt persze a legolcsóbbat vette meg. Azért egy szemüvegválasztásnál fontos a dizájn, hiszen egész nap viseled, valamennyire meghatároz. De ő kijelentette, hogy soha sem érdekelte a divat és nem most fogja elkezdeni az igényeskedést. Kikéri a véleményem, de a sajátja mellett dönt.
A másik ilyen nála az ajándékozás. Mindig megbeszéljük, hogy minden alkalommal hagyjuk, mert úgysem arról szól és ne tárgyiasítsuk az alkalmat. Sok mindent elfogadtam, és mivel szeretem őt, ha magamnak veszek valamit inkább nem szólok neki róla. Ha ruhát veszek, azt mondom, rég megvolt. Szerinte az a normális, ahogy ő csinálja. Ellenben nem szegény, tehát ez valami családi becsípődés nála. Nekem nincs adósságom, van félretett pénzem is -nála ugyanez a helyzet. A jövőképünk viszont közel azonos, de nem tudom, hogy az együttélésünk során ez a kóros spórolásmánia majd elmúlhat-e nála. Jó az, ha valaki előrelátó és megfontolt a költekezés terén, de ennek is van egy egészséges határa.
