Néhány gyönyörű éjszaka után a pasi közli, hogy ő ezért a kapcsolatért nem tud felelősséget vállalni, majd faképnél hagyja Levélírónkat, aki mindmáig nem tudja túltenni magát rajta. Nem az autótól, nem az órától és nem a zakótól lesz férfi valaki, hanem a felelősségvállalástól.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Adott egy számomra igencsak jóképű 39 éves férfi és én a 28 évemmel.
Januárban találkoztunk először, majd februárban, majd áprilisban vettük fel újra a kapcsolatot és májusban ismét találkoztunk. Az első találkozásra vittem magammal a kisfiamat is. Májusban szerettem bele. S mint utólag kiderült, nem kellett volna....
Teljesen elvarázsolt és magával ragadott. Hosszú percekig néztünk egymás szemébe, a Balatonon csókoltuk meg egymást először, főzött nekem, hatalmas csokor ölnyi virágot hozott, gyertyafényben boroztunk és beszélgettünk. Idealizált és illuzórikus idő volt vele lenni és a jelenlététől is "berúgtam". Majd májusban közölte, hogy ő ezért nem tud felelősséget vállalni. Lesokkolt.
Nem az autótól, nem az órától és nem a zakótól lesz férfi valaki, hanem a felelősségvállalástól. S engem abban a hitben ringatott, hogy ő igazi férfi, de kijózanító volt, ahogy aznap este hazavitt és közölte, hogy ezért ő nem tud felelősséget vállalni. Sosem kértem, hogy nevelje a gyerekem, az az én dolgom, s nem apát keresek a gyerekemnek, mert van neki.
Ezek után még volt pár köröm vele, mert nem tudtam magam túltenni a dolgon. Beleszerettem, s akartam, annak ellenére, hogy átlépett rajtam és felültetett. Az ágyában kötöttem ki. Volt két éjszakánk, amikor istenit szeretkeztünk, majd reggel eljöttem. Rájöttem, hogy fél, fél újra szeretni és ettől még jobban megszerettem. De sajnos ez nem elég, bele kellene tennie neki is a magáét és meg kellene ugrani valamit belül, megfejlődni és merni újra nyitni, mert enélkül nem lesz soha igazán boldog egy nő mellett. Igyekeztem ezt szeretettel elmondani neki is, elsősorban nem magam miatt, hanem érte. Együtt érzek vele, lehet hogy senki sincs, aki ilyen jól és átfogóan belelátott volna, aki együtt tudott volna vele érezni és ezt nem érdekből tette. Azt hiszi, hogy hibáztatom. Talán nem volt elég kifejező, ahogy fogalmaztam és félreérthető voltam.
Tovább kell lépnem. De ebben nincs harag és nem hibáztatom. Sőt, szeretem. Szeretem mindennek ellenére. Szeretem az embert a tettei mögött, a félresikerült félmondatai mögött. Rengeteg könnycsepp folyt le miatta az arcomon - ami tudom, hogy neki csak önsajnálat és szenvedés. Szerettem és kívántam, de ő nem tud és nem akar felelősséget vállalni értem/ értünk. Akit egy kicsit is megérintett az igazi szerelem, azok tudják csak, hogy a fájdalma is óriási. Nem bántam meg, annak ellenére, hogy fájt felismerni, hogy szeretek valakit, aki azt kéri tőlem, hogy ne szeressem. Fájt. De megértettem...
