Nehéz nem beleszólni másnak a kapcsolatába, ha az illető a családtagod, és azt látod, hogy a „párja” folyamatosan elnyomja, alázza és leépíti. A pasi önimádó, igényeskedő, sznob és mindennek tudja az árát – csak a saját kapcsolatának nem.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A nővéremnek van egy pasija, másfél éve vannak együtt. Mindketten 28 évesek. Az elején még nem zavart, mert nem ismertem ki ennyire, de valahogy úgy alakult, hogy hívtak engem is, ha szórakozni mentek, vagy valami program volt, vagy elhozta hozzánk. Akkor láttam rá valójában a fickóra. Állítólag még mindig nagy a szerelem. Azért mondom, hogy állítólag, mert szerintem egyoldalú már, a nővérem meg hajlamos nem látni a tényeket az orra előtt, amíg a rózsaszín köd fel nem oszlik. Én is hallottam, amikor kifejezetten goromba dolgokat mondott neki, szerinte csak viccből. De melyik nő találná viccesnek azt, amikor az állítólagos párja azt mondja neki, hogy „majd ha 15 kiló+ lesz rajtad, doblak”.
Meg hogy ő, ha halálos betegség vagy baleset érné a párját, biztosan nem ápolná, rögtön lépne tovább, hisz attól úgysem gyógyul meg, ha marad, így csak az idejét vesztegetné – de csak elméletileg. Ezt így elmondja, csak őszintén. Többször volt olyan, hogy a csávó belekezdett valami sztoriba, a nővérem meg mondani akart valamit közben, az meg rákiabált, hogy kussolj. Most ezt hogy lehet viccnek látni és nem komolyan venni? Ennyire szerelmes én az életben nem tudnék lenni! Bár ehhez nem szerelmesnek, hanem inkább totál vaknak kell lenni.
Szerintem méltatlan erre a kapcsolatra és a pasit lapátra tettem volna már ennyiért is. Én ugye nem szólok bele, legfeljebb ha kéri a véleményem a párjáról, elmondom, röviden, hogy egy s*gg. És akkor meg csúnyán néz rám. De látom, hogy tényleg szereti a pasit, ahogy ránéz, ahogy bújik hozzá, de a pasi részéről ezt az intenzitást már kevésbé érzékelem.
Ő nem viccel, tényleg olyan a lelke, amilyennek látszik és ahogy megnyilvánul. Nem akarnám, hogy bekerüljön a családunkba, így érintett volnék ebben én is.
Egyedül a nővérem vezeti meg saját magát azzal, hogy ezt nem látja. Én meg nem tudok már elfogult lenni vele. Ja, a fickó teljesen sznob is, mindig elmondja, hol és milyen drága ruhát vett megint, meg gatyát, inget, zakót, vagy kütyüt. Ha lát valakin valami általa ismert cipőmárkát, annak is fejből tudja az árát és közli velünk, hogy akart egyszer ilyet venni, de nem vett, de majd fog... Lazán és nagyon bátran utánaszól egy kocsinak, aminek a sofőrje persze nem hallja, hogy köcsögök járnak ilyen autóval, és mondja az árát, típusát, hátha minket nagyon érdekel. Hű, micsoda macho! Kicsit se sekélyes.
Mit tudok tenni én - akinek tényleg fontos, hisz családtag vagyok, és mindig jó viszonyban voltunk - ha nem akar erről beszélgetni? Látom, hogy a fickó inkább leépíti őt, és ahogy majd a barátait és engem is le fog építeni később róla, amikor érzi, hogy nem szeretjük bájos személyiségét. Nem hiszem, hogy meg tudna változni, nem is akar, el van telve magától - ő ilyen és kész. Csak én ezt nem akarom tétlenül nézni.
