„Mindent igyekszem odatenni az aktuális barátnőnek, ilyen vagyok. Csak nem értem, miért kell visszaélni ezzel” – Amikor a férfi túlságosan nagylelkű, nem feltétlenül rajongás és odaadás lehet csak a végeredmény. Vannak nők, akikből az ilyesmi egészen mást vált ki.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Volt pár kapcsolatom eddig, és a többségénél felmerült, hogy egy idő után a hölgyek mindent természetesnek vettek tőlem. Bennem meg minden alkalommal felmerül egy gonosz kérdés: - miért mindig a férfinek kell megfelelni a nőnek? Fordítva miért nem létezik?
Ha közös karácsony volt, és hozzánk mentünk, azonnal azt kérdezte: meddig maradunk? Ha az ő szüleihez mentünk és én kérdeztem ugyanezt, felháborodott, hogy milyen tahó már most ezt kérdezni. Ha átlagot akarnék vonni, akkor a szex működött, de más semmi.
Meg a kis tesztelések is az idegeimre mentek: amikor pl. elújságolja, hogy egy ideje rendszeresen az exével álmodik, és milyen jó, majd nézi, mit szólok hozzá... hát, lesz*rom konkrétan, egészségedre, szívem.
És nem olyan nőkről volt szó, akikben mérsékelten volt jelen önbizalom, azért voltak ilyenek... sokan irigyeltek értük. Amikor egyedül voltam, legalább végiggondolhattam pár dolgot. Kapcsolatban tényleg mindent igyekszem odatenni az aktuális barátnőnek, ilyen vagyok. Csak nem értem, miért kell visszaélni ezzel? És szerintem nem csak én jártam így már. Nem vagyok spúr, de sok idő, energia ráment erre. Nekik egyszerűbb szakítani, jön egy másik, így odébbáll vele.
Ha látja, hogy rendes vagy, baleknak néz, fokozódnak az elvárások, amit nyújtani tudsz, már soha nem lesz elég. Valóban nekem kell mindig megfelelni? És a végére a kedvenc szakítómondatom: „csak visszahúzzuk egymást”
