Rengeteg ellentét, kevés közös pont, Posztolónk mégis erős késztetést érez, hogy visszamenjen a volt pasijához, akivel addig sem működött semmi.
Minden Olvasónknak & Levélírónknak Kellemes Ünnepeket kívánunk!
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Szerintem majdnem mindenkinek volt már olyan az életében, hogy véget ért egy kapcsolata és csak utána jött rá, mit is veszített, de már későn... Én most ebben vagyok. Bár közösen döntöttünk így. Én kapcsolatban mindig a maximumot nyújtom, viszonzást nem várva. Ő nem volt annyira tiszteletlen, vagy túl erőszakos, viszont nagyon makacs (Bika jegyű). Mindketten cigiztünk, és ő leszokott, majd engem is arra vett rá, vagy inkább enyhén kényszerített, hogy könnyítsem meg ennyivel a dolgát, hogy vele tartok, és én is elhagyom a dohányzást. Ezt úgy oldottam meg, hogy napi 4 szálat elfüstöltem, amikor nem találkoztunk.
Vásárolni közösen sosem lehetett vele, mert teljesen más volt a tempója. Házimunka: a saját lakására igényes, az enyémet meg úgy kezelte, mint egy hostelt, majd a személyzet rendet csinál, fürdőszobától konyháig. Sorolhatnék még hasonló különbségeket, amik akkor bosszantottak, de már 4 hete nincs velem és ezek megbocsáthatóvá törpültek, apróságoknak látszanak. Erősen hiányzik és szerintem neki is én, mert rám írt, és szóba került, hogy a két ünnep között látogassam meg. Mert beülni sehova se tudunk, ugye, és felajánlotta, hogy menjek át hozzá és rittyent egy kis presszóhangulatot. De nem tudom, elfogadjam-e. Mert addig senki nem fog változtatni a viselkedésén, míg nincs következménye. Ebből lehet akár újrakezdés is, csak nem tudom, megérné-e bármelyikünknek is?
