A pasi férfiasan megvallja, hogy nem tartja magát alkalmasnak az apaságra, talán mert még maga is gyerek valahol, felelősségtudat és rendszeretet nélkül. A férfiaknál a határozottság mindig pozitívum, de a nőknél Levélírónk szerint ez nem mindig számít kedvező tulajdonságnak, bár ebben a kapcsolatban már most is a női fél hordja a nadrágot. Érdemes kitartani továbbra is?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ezek egy felnőtt férfinél mit jelentenek?
Lassan két éve vagyunk együtt, még külön élünk, és van pár dolog, amit egy ideje nem értek vele kapcsolatban. Az egyik, hogy ott van nála a telója mindig, mégis van, hogy egy napot kell várni, míg válaszol 1 üzenetre. A másik, hogy nagyon feledékeny, és nem szánt szándékkal bár, de nem tiszteli a dolgaimat, pl. a használt zsebkendőit mindig megtalálom nálam, miután távozik. Ő bocsánatot kér, ha szólok, majd azt mondja, mindig ilyen volt. Nem úgy szeretném átvinni rá az akaratomat, hogy megbántsam, de folyamatosan taktikázni se szeretnék.
Amikor megismertem, egyértelműen izzott közöttünk a levegő, és akkor ezeket egyáltalán nem tapasztaltam, nyilván próbált nekem megfelelni (de ha akkor ment, most miért kényelmetlen neki? Tehát képes lenne rá most is). Mellettem hagyta csak el magát, vagy most érvényesül a kedvezőtlen oldala?
A gyerektéma egyszer merült fel köztünk, csak mint hosszú távú terv - és hogy tudjuk legalább, ki hányadán áll vele - és azt mondta, ő nem méltó az apaságra. Ezt a szót használta, lehet, nem is ezt akarta.
Amikor először jártam nála, rendben volt a lakása, most már erre nem fordít energiát. Ha kiborít valamit, sokáig úgy hagyja. Ha nálam van, mindig pakolni kell utána.
Ha épp megbeszélünk valami dolgot, legközelebb azt se tudja miről volt szó. A boltban én cipelem a kosarat, csak akkor veszi át, ha már nagyon meg van rakva, addig elcsavarog és nézelődik. Szeretem őt, de sokszor annyira befeszülök az ilyenek miatt.
Tudom, hogy mind mások vagyunk, de ha valaki alapdolgokkal nincs tisztában, vagy kiesnek a fejéből, ez őt nem zavarja, olyan mintha gyerekem lenne, nem pedig párom. A férfiaknál a határozottság mindig pozitívum, de a nőknél ez nem mindig számít kedvező tulajdonságnak – tehát az én esetemben mit kéne tenni, ami használ?
