Ápolt negyvenes pasit nehéz találni

2021. február 19. 07:57 - csajokespasik

       

               Levélírónk már nem mai csirke, mégse adja fel a keresést, de azt ő sem érti, miért mindig ugyanazt a típust vonzza be. De legalább megfigyelhette, hogy a korabeli férfiak milyen mértékben képesek elhagyni magukat. Ha a megjelenés rendben lenne, elnézhetőbb lenne az is, ha valakinek a disznóvágás a legkedvesebb gyerekkori emléke.          

 
       

               Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Üdvözletem! Én már sajnos elmúltam 35 és 40 is, és úgy alakult az életem, hogy egyedül maradtam. Újra társkeresőzöm, kb. tavaly nyáron vágtam bele. Találkoztam pár korombeli úrral, értelmesek, csillogó logika, határozott elképzelések, de az ápoltság... Nem azt várom, hogy kozmetikushoz meg kéthetente fodrászhoz járjanak, de istenem, a szakadt, látható helyen lyukas ruhák... gondozatlan arcszőrzet... a fogak. Sajnos mindegyik úr szerette az ivászatot, de nem ez a baj, hanem az, hogy míg egy gyerekre ráparancsolnak, hogy este mosson fogat, egy meglett ember egy átmulatott éjszaka után nem fogja magát erre utasítani, és ezt fontosnak érezni, miután bepiált, kidőlt, de amit bevitt, az ott fog erjedni, reggelig abban áznak a fogai, amik lassan eróziónak indulnak. És ha ebből rendszer van, akkor meglesz a végeredmény is.        

       

               Az egyik valamilyen tanár volt, előadásokat tart, és a szakálla nem volt éppen rendezett és tiszta akkor, én így láttam (a képen, amit előzőleg átküldött magáról, rendes, elegáns, formára nyírt szakálla volt) az már csak hab volt a medvesajton, hogy legalább négy sört legurított előttem. Az első randira vasalt ingben és kifogástalan nadrágban jött, nagyon adott magára, a másodikra meg iszonyú szakadt göncökben jelent meg, mint egy hajléktalan. Előttem nem bagózott, de a ruhájából dőlt a bagószag. Belül nagyon jó és szelíd ember, de mindezt nem egészítette ki kicsivel több.

A másik is értelmiségi volt, de lassú, (alapjáraton is testes és tohonya) lomha, nehézkes mozgásúvá vált a sör után. Kérdeztem utána: „- Merre menjünk tovább?”, ő megállt, mint aki nem tudja hol van, mint egy nagy csecsemő nézett ki a fejéből, hol rám, hol az égboltra, hátha arra száll egy ufó és válaszol helyette, majd azt mondja: „- Ja, hát nekem mindegy.” Menjünk arra, javaslom egy utca felé intve, mire ő: „- Ja, kiváló” – mondta. Elmesélte, hogy hol nem kapott az extra nagy méretű lábára cipőt, meg mit tudom én, hülyeségeket beszélt... Röhejes volt az egész. A második randit vele lemondtam.

Ez volt tavaly, idén tavaszra-nyárra nem tudom, mit hoz a sors, de bízom benne, hogy csak jobbat. Mindegyikkel elcsevegtem, egész jól. Más tényezők hátráltattak.

Azt eddig is tudtam, hogy nem vagyok túl szerencsés a kapcsolatok kialakításban, ezért is vagyok odafigyelőbb. Egyik exem – még régen – nálam hét évvel volt idősebb, alföldről származó gyerek, aki nem értette, miért volt eddig minden kapcsolata valahogy békétlen – majd elmondta, hogy szerinte néha egy férfinak kötelessége egy-egy nevelő célzatú taslival „helyrerázni az asszony agyát a saját érdekében”, mint amikor egy analóg készülék elromlik és meg kell ütögetni kicsit. És ha ezt valaki ugyanúgy nem tolerálja, mint azt, hogy a disznóvágás a párja legkedvesebb gyerekkori emléke, akkor mi van? Vele nem sokat voltam együtt, féltem, hogy kedve szottyan régi szokásához...

De láttam már és tudom, hogy léteznek jól karbantartott 40-es, 50-es férfiak, akik jó kiállásúak, ápoltak, ízlésesen öltözködnek, odafigyelnek magukra, képesek és tudnak tenni magukért, van stílusuk, ami nem erőltetett, nem hagyták el magukat, megfelelő illatszert használnak (megfelelő mennyiségben), esetleg még edzettek is, plusz értelmesek, de velük valahogy nem hozott össze eddig a sors. Mindenki önbizalmának jót tesz, ha belenéz a tükörbe és fejleszt azon, amin tud. Ez se önmaga felé, se mások felé nem egy sznob elvárás, hanem alapállapotnak kéne lennie.

Nem szeretném feladni, de azt sem elfogadni, hogy az a sorsom, hogy a szomorú arcú, korhadt fogazatú, ám értelmes, viszont piás Szakadt Józsit válasszam, mert más nincs kijelölve számomra.          

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr3716432140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2022.06.11. 17:44:14

Olyan negyvenes nőt még nehezebb, aki 40 éves korára nem lesz egy ötven tonnás Kirov reporting lompos házisárkány, és akiben a pótos IFA is megfordul már tolatás nélkül.
süti beállítások módosítása