„Már nem tini fejjel elkezdte a fiataloknak azt az idétlen bokavillantós gatyadivatját hordani, és nagyon nevetséges volt rajta” – Nem csak emiatt szakított Posztolónk a pasijával, sok kisebb probléma adódott össze, kezdve a fura elszólásoktól a felhozott elvont barátokig.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Azzal kezdeném, miért is mentünk szét. Én 26 vagyok (nő) ő 37. Nem értettem, miért jó az nekem, ha vendégül láthatom a haverjait, akiket amúgy sem kedvelek. Nem azért, mert finnyás vagyok, hanem mert ők nagyon elvont alakok, semmiről nem tudtam velük beszélgetni. Volt, hogy régebben egy szinte vadidegent akart volna hozzám felhozni, akivel nem rég ismerkedett meg. Amikor nemet mondtam, azt mondta, hogy miattam nem tud kialakítani tartalmas barátságokat, ami hülyeség, mivel ő olyan, hogy tapadnak rá az emberek és általában kedvelik. Aztán többször úgy viselkedett velem is, mintha csak barátok lennénk.
Aztán azt mondta, hogy - nálam lakott -, az én lakásomat nem érzi a magáénak. Ezt nem tudtam hova tenni. Őszintén, nem is bántam. Aztán felvett pár új szokást: már nem tini fejjel elkezdte a fiataloknak azt az idétlen bokavillantós gatyadivatját hordani, és nagyon nevetséges volt rajta, még amikor mínusz volt, akkor is abban jött-ment, hogy lássam, ő még mindig fiatal, és csak egy öreg veszi figyelembe az időjárást az öltözködése előtt, és nem mérlegeli azt sem, hogy mi áll jól neki és mi röhejesen. Ha nem volt éppen tiszta, bolti fazonnadrágja ehhez a művelethez, a 10 éves farmerja szárain hajtott egyet.
Szakítottunk és fél évig semmi. Aztán azzal írt rám, hogy nem tud ismerkedni, mert mindig én járok az eszében, bár szerintem egyedül jobban haladna. Azt mondta, biztos élősködőnek tartom őt, ami nem volt igaz, finomabb szót használnék. Az volt a bajom főleg, hogy nem éreztem a mély kötődést, vagy az összhangot. Miért kéne újrakezdenünk? Ha csak a szépre gondolok, esélyt adhatnék, de nagyon rágódom ezen. Nem akarom két oszlopba felsorolni, hogy ez jó volt, az meg nem, csak szeretnék egy döntést hozni. Mivel most nekem sincs senkim, adhatnék neki egy esélyt. Csak nem tudom, hogy mennyit változott azóta.
