„Próbáltam vele beszélni erről, de nem akarom megbántani, mert azt támadásnak véli ellene és a szülei ellen, ha elmondom a véleményem” - A pasinak mindig be kell jelentkeznie anyunál telefonon, ha elmegy valahova, nehogy piszkos legyen a ruhája, amit muter választott neki aznapra...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Amolyan lazán induló kapcsolat a miénk, legjobb barátokból lettünk egy pár. Vannak közös hobbijaink és az érdeklődésünk is azonos. Minden majdnem tökéletes köztünk, csak az a baj, hogy ő nem akarja meglépni a kapcsolat következő szintjét: az összeköltözést. Még a szüleinél lakik, nem is titkolja, bárkinek elmeséli, hogy az anyja így, az apja úgy, sztorizik róluk, és nem ad túlságosan mások véleményére. Az anyja túlfélti, be kell jelentkeznie nála telefonon mindig, ha kimozdul.
Nem tud elszakadni otthonról (30+os emberről van szó) és én bármit megteszek, de komolyan, tanácsolok neki, óvatosan, mert megbántódik. Másnak ilyenkor már saját gyerekei vannak, és nem jelentkezik be a muternál óramű pontossággal. Az anyja amúgy kedves, találkoztam vele sokszor, kedvel engem, de úgy tűnik, őt se zavarja ez a helyzet a „kisfiával” kapcsolatban, sőt. (Egyszer amikor náluk voltam, hallottam, hogy az anyja vázolja fel neki, milyen ruhát kéne felvennie aznap)
Hogy emiatt más nő nem tudna egy ilyen helyzetben lévő emberre férfiként tekinteni, az hagyján, de szerintem ő se magára: hanem gyereknek érzi magát.
Nem elválasztani akarom őket, csak levegősen élni velük, annyira, hogy mindenkinek jó legyen.
Próbáltam vele beszélni erről, de nem akarom megbántani, mert azt támadásnak véli ellene és a szülei ellen, ha elmondom a véleményem. Volt hogy ekkor azt mondta, oké, nem szeretem, nem fogadom el, keressek mást. De nem ezt mondtam. Úgy érzi, hogy nem értékelem. Ez neki is fájó pont, tehát tudja, hogy lehetne ez másképp is. Sajnos sokszor elég nehezen osztja meg saját véleményét másokkal, és ezzel engem is feszélyez. Beszéljek az anyjával finoman? Hogy ezt 40+osan is fenntarthatónak fogja majd érezni?
