„Régebben szeretett mozogni, sétálni csak úgy, vagy kirándulni. Ebből ma már nincs sok alkalom. A bicaja jó ideje porosodik az előszobában.” - A kapcsolat elején a barátnő még odafigyelt az alakjára, arra, hogy mit és mennyit eszik, ám ez a fogyasztói tudatosság mára alábbhagyott. Vészesen.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Másfél éve, amikor megismertem a barátnőmet, még rendben volt a teste, ha nem is kifogástalanul (én se vagyok tökéletes, így ez nem tényező) de odafigyelt magára, a kaják arányára, viszont pár hónapja valahogy leállt a diétával, pluszban még a rendszertelen evés is bejátszott. Az étkezés terén már nem nagyon van benne tudatosság. Volt, hogy a muterjánál becsapott egy tál pörköltet, majd este tízkor közölte, hogy még éhes, nem-e rendelnék valamit. Én meg mondtam, hogy ez csak a teste hamis jelzése, valójában nem szenved tápanyaghiányban, sőt, az a bevitt fölös kalória épp most helyezkedik el benne. Én tudok úgy fogalmazni, hogy ne sértődjön meg, de ha sokáig nem veszi komolyan, az neki se jó.
És ez meg is látszik rajta. Valami benne is lejátszódhat, mert nem rég megkért, töröljem az összes mostanában róla készült fotót a Facebook-omról, azokat is, amin együtt vagyunk...mikor rákérdeztem, miért, csak rámondta, hogy mert nem tetszik neki.
Volt, hogy érezte rajtam, amikor szerelmesen hozzám bújt, hogy nem kívánom úgy, persze az ő kedvéért tudtam volna teljesíteni, de inkább vitát kovácsolt belőle.
A nyári hőségben úgy aludt, hogy övé volt az egész ágy és szétdobta magát, s számomra az a póz kicsit sem volt izgató, őt meg nem zavarta, hogy így látom.
Régebben szeretett mozogni, sétálni csak úgy, vagy kirándulni. Ebből ma már nincs sok alkalom. A bicaja jó ideje porosodik az előszobában. Ha mozgással járó programot ajánlok, akkor többnyire lemondja már. Szerencsére nem mindig.
Más téren is vannak gondok: olyan dolgokat csinál meg, amiket sosem kértem tőle, de ami meg fontos lenne, azt halasztgatja.
Nincs okom rá, hogy megbántsam, mert ezek végül is nem olyan kemény dolgok, de ha nyíltan és komoly hangsúllyal elmondanám neki ezeket, (nagyon érzékeny, de büszke is) biztos, hogy annyira elszégyellné magát, hogy fontolóra venné a szakítást.
