„Szerintem a féltékenykedő ember inkább hajlamos a félrelépésre, így nyilvánul meg belőle” – A csaj simán otthagyhatná a pasiját, akivel 4 éve szenved, de mégsem teszi. Pedig semmi nem köti hozzá, és csak heti egyszer találkoznak. Posztolónkkal pedig sűrűbben.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem (csak) saját probléma, hanem egy jó barátnőmé is. (Legyen D.)
A dolog szempontjából nem mellékes, hogy férfi vagyok és ő bejön nekem.
Igazából csak meg akarom érteni ezt az egészet.
Baráti kapcsolatnak indult D.-vel. Azért mondom ezt, mert annak határait ő lépte át. Mivel? Azzal, hogy hívott és kettesben akart lenni velem. Ilyenkor D. elmondta a gondjait. Én támogatom, amiben tudom. Félreérthetetlen jeleket küld nekem. De neki van egy kapcsolata, amiben négy éve gyötrődik. A legszebb benne, hogy nem is él vele. Hetente egyszer látják egymást.
Ha problémája van, akkor nagyon tud írni nekem, kommunikálni velem, rám ír bármikor, de ha viszonylag békés, mintha nem is lennék. Ha nem a kedvére mondok valamit, belém köt. Ha eszébe jutok, azt írja, hiányzom neki. Melyik férfiben nem fordul meg ekkor több dolog is? Ha miatta tolódik egy találkozó, azt mondja, annál jobb lesz, a várakozás megédesíti a találkozást. Volt már úgy is, hogy azt mondta, fáj, ha nem tudhat maga mellett, ha csak gondolatban is.
Én egyenesen elmondtam, mit érzek és neki mit kéne tennie. De ha sok mindenben tud is dönteni, ebben nem. Azt mondja, hogy én nem érthetem, ez nem olyan egyszerű.
Tehát minden adott egy szerencsés szakításhoz és egy új kapcsolathoz neki. Látom rajta, hogy sínylődik csak a pasija mellett, aki nem foglalkozik igazán vele, de mégsem hagyja ott. D. elmondja nekem, hogy mindezek ellenére a pasija nagyon féltékeny. Én meg elmondtam neki, hogy szerintem a féltékenykedő ember inkább hajlamos a félrelépésre, így nyilvánul meg belőle, így jön ki rajta. Én csak akkor mennék bele D.-vel kapcsolatba, ha az exével teljesen lezárja a dolgokat. De ez nem rajtam múlik. Ő meg nem lép. Csak nem értem, miért nem? Így soha nem fog egyenesbe kerülni, pedig lennének tervei. Szenved vele, mégis ragaszkodik hozzá. Nem hiszem, hogy félelemből nem mer lépni, mert ahhoz elég karakán és önfejű típus.