Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,

én általában sosem azt nézem egy kapcsolatban, hogy mennyire vagyunk különbözőek, de van, amikor már szembeötlik. Távkapcsolatban vagyok egy velem egyidős, harmincas nővel. Már az első találkozónk is miatta húzódott. Ha én megyek hozzá, látom, hogy kb. 3 óra az az idő, amikor még örül nekem, és utána látványosan zavarom a nyugalmát. Volt, hogy utána nyíltan kimondta, hogy „jaj, az nagyon jó volt, amikor hazamentél”. Neki fura humora van, így betudtam annak, nem csináltam belőle ügyet.

Ha mostanában megbeszéljük, hogy eljön hozzám, lemondja. Volt, hogy egy fővárosi helyre hívtam és ha nem szólok rá a megbeszélt idő után negyed órával, akkor sosem tudom meg, mi van. Merthogy elhúzódott a munkája és nem tudott jönni.

„- És ha jelezted volna?

- Ja, elfelejtettem, bocs.”
Volt, hogy amikor nálam volt hétvégén, a második nap reggel közölte, hogy nem érzi nálam jól magát, azzal hazament. Aztán meg folyamatosan ír, hogy megbánta, és nehogy félreértsem a szavait. Az, hogy hazament, nem azt jelenti, hogy otthagyott, csak ő ilyen. Amúgy néha írja, hogy hiányzom neki, ha épp olyanja van.

Lehet az, hogy rájött, nem olyan vagyok, mint amilyennek gondolt? Olyan, mintha mindig újra és újra nekifutnánk.