A csaj első összeköltözése nem hozta a várt eredményt, ugyanis egy hónapig se bírta. Talán máshogy alakult volna, ha több személyes teret engednek neki, de a szakítást így is túlzásnak tartja ilyesmi miatt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Nem mostani történet, már túl vagyok rajta, viszont nem is olyan régi. Igazából csak pár vélemény érdekelne ezzel a típussal kapcsolatban...
Részemről első összeköltözés. Nem sült el jól. Így utólag már nem akarok mutogatni, hogy ki miatt, mert mindegy, és nyilván nem csak az ő hibája volt. A lényeg, hogy én egy hónapig sem bírtam. Amikor összejöttem vele, úgy éreztem, ekkora szerelem nincs is még egy...miatta hagytam el az akkori páromat. Engem mindig csak komoly kapcsolat érdekelt, de már megtanultam, hogy minden a Senki se tudja, mi lesz- pozícióból indul.
A facebook-on sosem állítottam be senkit, hogy épp kivel vagyok, mert úgy érzem, ez magánügy, hogy egyáltalán vagyok valakivel, vagy sem. Engem a külvilág sosem formált, nem számított, mit gondolnak. A személyes és valódi kapcsolatok jobban vonzanak, de erről ennyit.
A lényeg, hogy miután hozzácuccoltam (kevés holmival, mert valahogy sejtettem, hogy ez nem lesz részemről nagyon hosszú) állandóan ott volt mellettem. Ha kimentem a szobából, utána kérdezte, hova mentem és mit csináltam ilyen sokáig...? - és egyéb. Nem közhelyekkel jöttem neki, csak a személyes terem nullára redukálódott vele.
Ha beszélni akartam arról, hogy így megfulladok, egyből személyesítette, hogy biztos mert utálom. Mert ha szeretném, nem így éreznék. És nem értette meg, mit akarok mondani ezzel valójában. Őt ez bizonytalanná tette, gondolom, magában latolgatta, vajon mikor hagyom el. Ezt úgy előzte meg, hogy egyenesen és röviden megmondta, látja, nem működik, elmehetek, ha akarok... és 1 óra múlva már nyomom sem volt ott.
Ami fájt, hogy utána egyáltalán nem beszéltünk többet, és letiltott mindenhonnan, mintha valami óriási bűnt követtem volna el. Én kulturált szakításnak éreztem. Bár emiatt még szakítani se kellett volna, csak elég lett volna az, hogy külön vagyunk.
B.
