Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nyáron mentünk szét a barátommal (legyen F.), ő hagyott el, ő akart ebből kilépni, másfél évet töltöttünk együtt. Viszont november eleje óta felvette velem újra a kapcsolatot és folyamatosan beszélgetünk, így vagy úgy. Elmondja az életét, mi van vele, de többnyire csak panaszkodik a jelenlegi nőjére. Azt még nem kérdeztem meg tőle, hogy miért gondolja, hogy ez érdekel engem? Mivel udvarias vagyok és ő is rendes, érzékeny, jóravaló ember, végighallgatom. Csak nem értem, miért velem beszéli ezt meg? Volt, hogy tesómmal elmentünk egy helyre, és szinte végig F. -el kellett csetelnem, a huszadik „Jó, most már hagylak békén” mondata után.

Kimegyünk a teraszra, megint F. csipog a zsebemben, felszállunk a buszra, és már le kell halkítanom miatta a telómat. Szerintem velem többet beszél, mint a csajával. Megtisztelő, hogy még mindig a bizalmasának tart, de ennek az egésznek nem sok értelme van.

Ha megbánta a szakítást és ezzel próbálkozik, akkor nagyon rosszul csinálja. Nem utálattal szakítottunk, talán ezért van ez. Tiszteletben tartottam a szándékát, hogy menni akar.

F.-nél az a legravaszabb - amit akkor nem is tapasztaltam, amikor még vele voltam -, hogy úgy ír meg mondatokat, hogy nyitva hagyja őket, és nekem muszáj vagy rákérdezni, vagy befejeznem. Nem mondja ki nyíltan, mit akar, újrakezdést, vagy tanácsot, hogy hogyan bánjon egy nála 5 évvel fiatalabb nővel, akiről már zavarba ejtően sok infóm van: mindig másokhoz méricskéli magát, közönyös a világhelyzettel kapcsolatban, kényes és néha ingerlékeny, meg motiválatlan. De F. választotta. Ennél praktikusabb tanácsom nincs, amin töprenghet.