Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Túl vagyok már néhány jó kapcsolaton, meg pár tanulságoson is, és olyanokon is, amiket a mai napig nem értettem meg. Most az utóbbiakról írnék pár szót. Szerintetek miért van az, hogy a kapcsolatok kb. fele érzelmi zsarolásról, feszültségekről, hisztiről, és felesleges viták gerjesztéséről szólnak? Már csak a magam példáját nézve az utóbbi időkben.

Szembenézek a szituációkkal és elfogadom a másikat, de nem minden áron. Csak a férfi dolga az állandó fejlődés, és a kapcsolatokban az előrelépés? A nők meg úgy vannak jól, ahogy össze lettek rakva. Mert nekik ez nagyon nehéz dolog, elvárni nem szabad. A nők számára a kölcsönösség gondolata miért kiábrándító, vagy egyenesen morbid?

És miért kell mindig megkérdezni, hogy hány nővel volt előtte valaki? Konkrét eset, ami legutóbb történt: azt mondta a lány, hogy ha nem válaszolok erre, azzal kihasználom őt (??) Ezen nem lepődtem meg, mert végig úgy viselkedett, mintha valamiért mindig számon akarna kérni, elkapni valami olyanért, amit el se követtem.

Amikor szakított velem, azt mondta, azért hibáztatom őt, csak mert meg akart ismerni. Csakhogy a vallatás meg az ugyanazokon a témákon való állandó rugózás nem párbeszéd. Arról nem szólva, hogy ha hosszabb ideje nem találkoztunk, úgy éreztem, nekem kell újra begyújtani a szikrát, mert benne mintha csökkent volna.

Nem kell mindig mindenben egyetérteni, még az ízlése is eltérhet két embernek, ettől még működhetne a kapcsolatuk feszültség nélkül. Az, hogy két ember összekovácsolódik, nem azt jelenti, hogy teljesen meg kell szűnnie minden ellentétnek, ettől is még működhetne.