Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Üdv,

A barátnőm 24, én 38 vagyok. A korkülönbség ellenére még működhetne a dolog, még annak ellenére is, hogy nekem más az értékrendem és a világfelfogásom. Ő írásban aktívabb, hét méteres leveleket szokott írni. Nem élünk együtt, mégis elérte azt, hogy engedélyt kell kérnem, ha ott alszom egy buli után valakinél, ha úgy alakul, mindegy, hány óra van.

Egyikünk sem az a nagyon romantizálós fajta, mégis ő a múltkor megjegyezte, hogy látott egy srácot a vonatállomáson egy szál virággal a kezében, biztos a barátnőjét várta, és én még ilyet sosem tettem. Igen, mert én emlékszem arra, amikor hasonló gesztusokon még régebben nevetett, hogy milyen nyálas. Én meg vettem az adást. Hát, döntse el, mit szeretne...

Megvan a vonzódás, a közös szimpátia, én ennyivel meg is elégszem. Nem olyan régen kezdődött nála, hogy megbeszélt dolgokkal kapcsolatban ostoba kifogásokkal jön („nem tudom, nem érek rá”, de a nem érek oda és a postára kell mennem is volt már, és ugye a posta azért 6 körül zár) majd logikátlanul túlbonyolított új javaslatokkal traktál. Olykor bunkózik, szándékosan mindent leszól, amit én szeretek.

Amikor kiborít, látja, hogy elérte célját, utána meg bújik hozzám. Ez valami stratégia, csak nem értem. Van rajta némi felesleg, de arányosan oszlik el, és valahonnan hallottam, hogy a túlsúlyosabb nők jobban társfüggők, de az ilyen játszmázásokhoz már akkor is felnőttesebben kéne hozzáállnia. Mondta, hogy nem akar elveszíteni, akkor meg miért dolgozik azért, mintha pont ez lenne a célja?