Ha 10 éve gyötrődsz egy olyan kapcsolatban, ami igazából kapcsolatnak sem nevezhető, talán könnyű a döntés, amikor azt latolgatod, hogy most a maradék cuccaidat hozd el a pasitól, vagy vigyél még hozzá?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
(muszáj kiírnom magamból, bár lehet, hogy csak nekem fontos, aki nem bírja az ilyesmit, nyugodtan kihagyhatja). Szóval, lassan 10 éve ismerem, és rengeteg újrakezdésen vagyunk túl, illetve olyan kapcsolatfélén, amikor is egyikünk sem tudta, milyen viszonyban is vagyunk egész pontosan most egymással. Mindig visszatértünk egymáshoz. Szeretek vele lenni, de sokszor annyira elbizonytalanít, hogy 5 másodperc alatt kiábrándulok belőle.
Megbeszéltük december elején, hogy hol, mikor, kivel szilveszterezünk. Neki is jó volt. Leegyeztettük. Erre ő aznap sokáig elérhetetlen. Ráírok, ő felhív, és halál nyugodtan közli, hogy nem, más programja lett.
Külön szilveszterezzünk „hiszen nem vagyunk összenőve”. Jól van, anyámmal szilvesztereztem. Szó nélkül hagytam. Erre másnap délben bejelentkezik, hogy nem kell ez a durcizás. Pedig nem csináltam vagy mondtam semmit. Nem tudom, mit fogott fel durcizásnak.
Ő nálam jobb anyagi körülmények közt él, de ezt sosem tekintettem mérvadónak, amikor újra vele voltam - főleg ő akarta, még ha mindenkitől azt is kaphatnám, hogy csak a pénzért mentem vissza (persze, más ok szoba se jöhet).
Azt tudom róla, hogy ő azokat a dolgokat szereti főleg, amik kiszámíthatóak, nem örökre szólnak és belátható végük van. Ergo, semmi elköteleződés nem játszik szerepet, vagy felelősségvállalás.
Ellenben még régebben azért vitázott velem, mert nem akartam hozzámenni! Az indoka sem tetszett, mert azt mondta, hogy a környezetében már mindenki házas csak ő nem. Nyomós érv. Csak ezért. Ezt úgy nevezném: Divatházasság, impulzus frigy...vagy minek nevezzem ezt? : ) Van, hogy kedvem sincs menni hozzá, mert mindig van valami baja, nyűgje, ami igazából nem is annyira fontos, de jó rajta kattognia.
Három nap múlva mennék hozzá megint, és nem tudom, hogy a maradék cuccaimat hozzam el, vagy vigyek még hozzá és adjak magunknak egy legutolsó esélyt?