„Próbálom a másik helyébe képzelni magam, hogy talán ő is ideges, de ha így is van, sokan jól leplezik. Nekem a hangom is remeg néha” – Az első randi a legnehezebb, fordulópont és vizsga, sok minden múlik rajta, így egy kóbor gesztus, bénázás, vagy egy meggondolatlan mondat mindent boríthat.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Szerintem nem vagyok egyedül azzal, amikor az első találkozón szétizgulja magát valaki : ) Mit lehet tenni, van ilyen. Inni előtte nem akarok, mert azt csak én hiszem, hogy nem látszik, viszont másnaposan már mentem találkozóra, és igaz, hogy akkor le voltam lazulva, de egyrészt nem lett folytatás, másfelől ebből sem szeretnék rendszert csinálni. De nem vagyok egyedül ezzel a dologgal, mert egyszer egy lány azzal mondott le egy randit, hogy lett egy pattanás az arcán és azért toljuk el, ...mintha divatfotózásra jönne, ahol ez számít : )
Nem ezen múlik az egész, ez ilyen tipikus női dolog volt, amikor belenéz a tükörbe, úgy ítéli meg, nem jó a haja, és inkább borít mindent.
Volt egy távkapcsolatom, ahol az első randi krízise magától megoldódott, mert félúton találkoztunk és nálam nem volt ez a randistressz, az utazás és az új hely lefárasztott hozzá, olyan volt, mintha kirándultam volna, más töltötte be a fejemet. De ilyen egyszer volt csak, nem hiszem, hogy megismétlődne, és az a kapcsolat két évig szépen tartotta is magát.
Próbálom a másik helyébe képzelni magam, hogy talán ő is ideges, de ha így is van, sokan jól leplezik. Nekem a hangom is remeg néha és van, hogy hülyeségeket beszélek az izgalom miatt. Ha meg nagyrészt csak hallgatok, a másik érez kényszert arra, hogy többet beszéljen, amiből az lesz, hogy maradjunk barátok, mert tök jó hallgatóság vagyok. Nem az éretlenségemen múlik ez, mert szerintem 40 évesen is ilyen maradok, a személyiségem része.
Az első találkozón minden el szokott dőlni, csak végleteket érzek: folytatás lesz belőle vagy bukik a dolog, és akár több hónap levelezés megy a kukába. Ha két ember tényleg szimpatikus egymásnak, az azonnal kiderül, de még mindig el tudja tolni valaki az izgulással, a megfelelés kényszerével. Bennem nagyon dolgozik az is, hogy nem akarok unalmas lenni a másik előtt, de lehet, hogy pont emiatt esek át a ló túloldalára.
Talán bonyolultan hangzik, de én először emberileg ismerném meg, első randik keretei nélkül, de sosem tudtam szórakozóhelyen csak úgy leszólítani valakit, és velem sem történt olyan, hogy engem szólítottak volna le, vagy ha hozzám is szólt egy nő, csak elkérte az egyik széket az asztalunktól.
Egy előzetes, kötöttségektől mentes ismerkedés azért is lenne jó, mert ha csak első fellángolás útján jön össze két ember, annak meg az a veszélye, hogy a kezdeti izgalom után jön a valóság, a másik valós lényének megismerése, ami előzőleg kimaradt. Na most én felcserélném úgy, hogy előbb legyen az összeszokás és utána minden más, ha úgy alakul. Az sem tiszta előttem, hogy első talin mi a tényleges dolga egy férfinak és mi nem, mi az, amit csak a bulvárlapok fantáziálnak, és mi a valóság? Tudom, hogy ezek a szabályok valahogy kialakultak és vannak, sok cikket elolvastam, de ezeknek a jótanácsoknak a zöme a gyakorlatban hülyén néz ki (egy tanács szerint már az első randin kérdezzünk sokat az illető családjáról...), vagy szimplán csak nem fog működni. Nem életszerű. Tudom, hogy az első randi kikerülhetetlen, és nem barátkozásról szól, de amíg nem találnak ki mást helyette, még mindig jobb, mint a semmi.