Így 40 felé Levélírónk nem akarja megcsalni párját, hiszen mintakapcsolatban van vele, mégis, amikor az utcán összeakad a pillantása egy nővel, előjön belőle a húszéves kujon, és ha szingli lenne, simán leszólítaná. Párkapcsolati kultúránk és a libidónk nem öregszik velünk?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Huszonévesen sokszor éreztem azt, hogy hajtani kell a csajokat, különben kimaradok valamiből, de így lassan negyven felé tartva még mindig megvan az érzés, csak épp időszakosan jön elő. A probléma (vagy mi?) ott van, hogy van egy jó párkapcsolatom, ami évek óta tart, mai szemmel nézve, pont az, amit kerestem. Sosem csaltam / csalnám meg, nem akarom azt érezni, hogy nem tudtam megbecsülni, de hát a jót hamar megszokja az ember. Büszke vagyok rá, mert a korosztályomba tartozó nők alig ütik meg azt a mércét, amit elvárnék. Nincsenek hatalmas igényeim, hétköznapi pár vagyunk, akik szeretik és megbecsülik egymást. Normál értékrendem van, mégsem tudom, mi a baj velem.
Olyasmit érzek, hogy itt van végre, ami kellett az életben, ami előremutató, aminek van értelme, célja és jövője... mégsem érzem azt 100%-osan, amit kéne. Ha az utcán, vagy bárhol összeakad a tekintetünk egy nővel, akkor előjön belőlem a fiatal énem, és ha nem lennék kapcsolatban, simán leszólítanám.
Tudom, hogy mások tepernének egy ilyen kapcsolatért, mint az enyém, de az érzéseknek nem lehet parancsolni. Lehet akármilyen tökéletes a kapcsolatod, se vak, se béna nem vagy.
Nem akarok elrontani semmit. Na már most, nekem jóval több nőm volt eddig, mint a páromnak pasija, és én ezt sem mondtam meg neki korábban, amikor szóba került... azt mondtam, nem tudok számokkal szolgálni, amit érthet így is, meg úgy is, hogy olyan kevés volt, hogy biztos szégyellem, vagy ellenkezőleg (és őszintén, fogalmam sincs, mert az egy éjszakásakat ki számolja? vagy azokat is kellett volna?) .
Nem akarom átverni, csak nem tudom, hogy mik ezek az érzések, és hogyan lehet leküzdeni. Brómos tea? Ismétlem, sosem bántanám meg, vagy csalnám meg, most csak a bennem küzdő érzelmekről írtam.
