Levélírónk barátján a volt neje olyan alapos munkát végzett, hogy még a válás után is mély tisztelettel beszél egy olyan nőről, aki lerabolta. A jelenlegi barátnő nem kíván a beidomított szolgalelkűségével visszaélni, sőt, egyenrangú partnert szeretne, ezért próbálja most visszavezetni régi önmagához, de a múltat törölni elég nehéz feladat.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Barátom előttem 8 évig volt házas. Ugye, ez nem kevés idő. Én ugyanennyi idő alatt csak kerestem az igazit, váltogattam a kapcsolataimat. Ezt nem szégyellem előtte, de látom rajta, hogy zavarja, bár az exek ügye nálunk már nem téma. Viszont nem tudok mit kezdeni az állandó alázattal és önfeláldozási hajlamával. Ezt a behódolást a házassága alatt tanulta be, ahol véleményem szerint papucs volt. Ha valamit mondok, rögtön egyetért, szó nélkül ugrik és csinálja, bármiről lemondana, olyanról is, amiről tudom, hogy fontos neki. Valakinek biztos bejön a szolgalelkűség meg a kisnyúl szerep keveréke, de én sajnálom őt. A dolgok megbeszélésének sem sok értelme van, mert bármit mondok, ő rögtön egyetért.
Ami még súlyos, hogy gyakran az én reakcióimat várja, ha pl. társaságban vagyunk, nézi az arcom és kb. azt lemásolva ő is úgy reagál dolgokra. Mondtam neki, hogy én ezeket nem várom el tőle, ha nem csinálja, azzal nem veszít el, de én egyenrangú társban gondolkozom. És tudom, hogy ez az üzemmód neki se jó, csak megszokta 8 évig. A volt neje, ahogy beszélt róla - még akkor is tisztelettel - egy kizsigerelő, elnyomó boszorkány volt. Elérte nála, hogy még azután is, hogy lerabolta, tisztelje őt. Azért használtam a boszorkány szót, mert ezt az embert annyira megbűvölte, hogy kicsinálta egy életre. Csak két haverja van, nála idősebb, merev, szótlan emberek, így onnan se számíthat semmi építőre.
Persze így is elfogadom, mert tudom, hogy sérült. Lassan és finoman próbálom kinyitni neki a szabadságba vezető ajtót, hogy ő értékes ember és vannak jogai + lehetőségei... de ha tudnátok, hogy ez mennyire nehéz... Amikor szembesítem ezzel, kihúzza magát és átvált rövid időre egy nevetséges ál-macsó stílusra, ami nagyon nem áll jól neki, de nem is tudja sokáig tartani.
Mikor fogja azt érezni, hogy nem mindenért ő a hibás? Hogy a neje már nincs jelen az életében, és dobja ki a fejéből az összes emlékét. Most ha nem belém botlik, hanem más morális beállítottságú nőbe, ezt az állapotát kihasználja, és szegény megint visszakerülne a kalitkába, egy újba. Egy iszonyú kedves és jólelkű emberről van szó, aki sokáig elnyomásban volt. Ezért van az, hogy sosem mond nemet, mindig bólint, még akkor is, ha önmagára nézve hátrányos helyzetet teremt. Mit tudok tenni, hogy jobban önmaga merjen lenni? Akivel jobban együtt tudnék működni. Hogyan változtathatnék rajta? Mit mondjak neki, amit még nem próbáltam vagy nem jutott eszembe?