„Szemét dolog lenne tőlem, ha mielőtt kilépnék ebből, már elkezdenék ismerkedni ez idő alatt?” - Egy három éves házasság került most válságba az asszony elhidegülése miatt, és Levélírónk azon gondolkodik, hogy a sok otthoni flegmázást egy másik nővel kötött ismeretséggel kéne ellensúlyozni.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mit tennétek a helyemben ? Negatív hozzászólás is jöhet, nem vagyok sértődős. Már megpróbáltam sok mindent, megértő és segítőkész vagyok, de ezek sem segítenek, és mindig csak az marad, hogy bele kell nyugodnom. Nem vagyok akaratos ember, de se idegileg, de lelkileg se könnyű most.
A feleségemmel öt éve vagyunk együtt, ebből három éve házasságban. Idén kezdődött el, hogy ha szexuálisan közelítek hozzá, mindig talál kifogást, és egy nagy sóhajtással kezdi, mintha arra kértem volna, helyezzen át valami nehéz bútort egyedül a szoba egyik feléből a másikba. És ha azt látom rajta, hogy az, hogy kívánom őt, számára egy teher, azzal az én kedvem is csökken. Ha odabújok hozzá, és azt mondja „mi van már?!, akkor erre nem tudok és nem is akarok felelni, túl van tárgyalva... Már hihető indokot sem keres, hogy fáj a feje, fáradt, nincs kedve, vagy valami.
Magától már nem érezteti velem azt, hogy szeret, vagy hogy szüksége van rám. A szeretlek olyan régen hangzott el köztünk, hogy már idejét se tudom. Ő már egyáltalán nem kezdeményez. Régen minden fb ismerősömre féltékeny volt, ma már ennek nyoma sincs, őszintén, még az is jobb lenne ennél. Gyakran úgy állítja be magát, mintha ő lenne az áldozat. Képtelen végig hallgatni engem, csak az ő mondanivalójának van súlya.
Ő akarta a házasságot, nekem megfelelő volt nélküle is. Gyereket tőle nem szeretnék most már, mert sejtem, hogy hogyan bánna vele, mint új problémaforrással, lepasszolná az anyjáéknak, neveljék fel, neki strapás, de kellett, mert a barinőknek is van már, de csak addig aranyos, amíg kicsi, utána már problémás és egyre inkább az lesz...Hát a gyerek az nem kiskutya...
Spórolni képtelen, sokat költ átgondolatlanul. Ha bármiért rászólok, olyan miatt, amit megígért, vagy előre megbeszéltük, de sz*rik rá, jön a szokásos „nyugimá’, jóvanmá’, majd megoldom!” de senki nem oldja meg. Nem túl gondoskodó, viszont egocentrikus. Amikor pár hete megfáztam, semmit nem csinált, egy teát se, egy doboz lázcsillapítót nem hozott, mindössze azon aggódott, hogy jaj, vajon ő is elkapja-e?
Visszatérve, hiányzik a szex, és nem csak maga a szex, hanem a szex vele. Mert én még szeretem, de ő mindent megtesz azért, hogy ez is elmúljon bennem. Szerintem ezen már szakember sem tudna segíteni, de főleg nem is rajtam kéne dolgoznia.
Kérdés: szemét dolog lenne tőlem, ha mielőtt kilépnék ebből, már elkezdenék ismerkedni ez idő alatt? Nem felmentést keresek, mert természetesen nem történne a válásig semmi, ennyi tartásom maradt még. Csak kéne valaki, egy ellenkező nemű, akivel ezeket megbeszélhetem és legalább várna rám utána. Valaki, aki vigaszt nyújt és kitart mellettem.
Én még mindig meggyőzhető lennék, de erre nem sok esélyt nyújt magának, nem kezdeményez semmit, nem érdeklem, teher vagyok neki. A másik dolog meg, ha válásra kerülne a sor: nincs házassági szerződésünk és nem tudom, mik azok, amik ennyi idő alatt jogosan közössé váltak. Nem tudnék csak úgy simán elcuccolni valahova, nem tudnék csak úgy hirtelen máshova költözni innen.