Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A keddi rokonos poszt kapcsán:
Én olyan vagyok, hogy sokáig nem tudok túllépni olyan dolgokon, amik zavarnak, még akkor sem, ha bocsánatot kérnek érte. Ez sok kapcsolatomat befolyásolta. Nem olyasmire gondolok, mint bántalmazás vagy megcsalás, hanem általánosságban, hogy a másik tesz valamit, ami később sem rendeződik. Még utána is járatom az agyam a történteken, nem tudok belenyugodni. Ezen szeretnék változtatni, mivel ez az én személyiségemnek egy hibája. Azért is, mert most egy értékes kapcsolatban vagyok, nem szeretném, ha vége lenne miattam. Van a családjában valaki, aki valamiért nem rokonszenves velem. Nem az anyjáról vagy apjáról van szó, velük jó viszonyt ápolok szerencsére, ha velük rosszban lennék, az nagyobb baj lenne.        

               A nagybátyjával nem jövök ki sehogy sem. Nekem olyannak tűnik, első benyomás alapján is, mint egy öreg piás, aki fiatalon falta az életet és most savanyú, kiábrándult, mert már se nem fiatal, se nem partiképes. Hülyeségekkel piszkál. Nem fogok könyörögni neki, hogy kedveljen már kicsit jobban, vagy állítsa le magát és legyek inkább számára levegő. Viszonylag gyakran találkozunk, de azt se értem, miért lakik velük.
Most ott tartunk, hogy kölcsönösen nem bírjuk egymást, így én nem ragaszkodom a közös karácsonyozáshoz, de mivel tavaly is így volt, meg azelőtt is, idén is így lenne. De annak semmi értelme, hogy kerüljük egymást egész este. A páromat csak abból a szempontból tudom hibáztatni, hogy sehogy sem áll mellém. Neki mindegy.
Számomra szörnyű, hogy van a családjában olyan, aki nem kedvel, mert később, ha olyan kedve szottyan, ellenem hangolhat bárkit. Én meg nem tudok feloldódni, ha folyton óvatoskodnom kell, és vigyázni arra, mit mondok, nehogy alkalmat kínáljak neki a kötekedésre. Valamennyire én is haragtartó vagyok, nagyon nehezen megyek oda valakihez, hogy én kezdeményezzem a békülést.

A másik meg az, hogy páromat most, így december elején, sok helyre hívják, ahova engem nem visz magával. Ha pedig nem hív, akkor az is átfut az agyamon, hogy szégyell engem, vagy úgy érzi, csak kolonc vagyok. Meg is kérdeztem tőle nyíltan, de azt mondta, nem, csak ők olyan emberek, akik számára sem közeliek, és még neki is lesznek olyanok, akiket először fog látni.
Nem azt akarom, hogy mindenkinek mutasson be, csak maradjon egy egyensúly valahol. Az egyik haverja pl. börtönviselt, és gyakran jön fel hozzánk, és vele semmi bajom, látszólag neki se velem, tehát bennem nincs semmilyen előítélet, mindenkivel egyformán kedves vagyok, amíg ő is az. Nem tartom magam elviselhetetlennek, viszont a korábbi kapcsolataimban is volt pár ilyen helyzet, ami vagy megoldódott, vagy úgy maradt.