A hölgyet nem érdekli, hány éves, ha buliról van szó, pedig Posztolónk – aki hol vele van, hol nem - igyekszik segíteni rajta. Még annak ellenére is, hogy amikor együtt vannak, olyanokat mond neki, hogy már tudja, miért hagyta el többször is. Elmond rá sok mindent, mégis marad. Ma a „Se veled, se nélküled”- kapcsolatok legvégső határait keressük.
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt CsP! Kicsit szokatlan lesz ez a levél, mert összetett a probléma, igyekszem sűríteni. Mi 11 éve vagyunk egy „Se veled, se nélküled”- viszonyban. A kapcsolat szót is használhatnám épp, de nem használhatom. Éltünk már együtt is, nem működött, külön mentünk, de az élet idővel újra és újra egymás mellé sodort minket. Amikor neki se volt senkije, és nekem se,...hát elütöttük az időt. Neki térre van szüksége, mindig ezzel jött, pedig már lassan negyven lesz a hölgy. Ennek ellenére felelőtlen, kicsapongó életet él. Olyan képeket mutogat, amin szinte mindegyiken férfiak ölelgetik, követi az összes exét, vidáman eldagonyázik a múltban. És ha azt mondom neki, hogy figyelj ide, nem illik házas férfiakkal flörtölnöd, akkor ne szóljak bele, semmi jogom hozzá
Miért baj, ha nekem nem tetszett az, amikor idén nyáron (mesélte) kiment nyaralni két hétre egy olyan férfival, akivel össze akart volna jönni, de neki részletkérdés, hogy foglalt ? Most úgy viselkedik, mint aki soha nem ér rá semmire. De szerencsére már nem gondolkozik gyerekben, mert ha alapból ilyen, miként reagálna, ha lenne gyereke, akivel bizony-bizony még munka után, fáradtan is törődnie kell...
Amennyire szeret(t)em, és amekkora lánggal indult köztünk anno ez az egész, most már inkább csak szánom, vagy inkább úgy mondanám, aggódom érte, hogy helyette kell gondolkodnom. Miért nem akar fejlődni, előrébb jutni, megállapodni valakivel? Tény, hogy ő eléggé szétcsúszott az utóbbi időben. Sokszor kér tanácsot tőlem, amiket aztán nem fogad meg. Amikor felhív, úgy csinál, mintha nekem tenne szívességet. Amikor épp együtt vagyunk, olyanokat mond, hogy már tudja, miért hagyott el sokszor, mert mintha nem érezné magát nőnek mellettem. Élhetőbb társaságra vágyik... Elmondja, de azért marad. Ezeken mindig megütközöm, s kicsit már bele is fáradtam. Mert már nem is arról van szó, hogy adjunk esélyt egymásnak még egyszer... valahogy ezen már túl vagyunk, de akkor mégis mi van még köztünk? Én adnék esélyt neki még, talán többet is, mert látom, milyen nélkülem, de kérdés, hogy ebben miért nem akar együttműködni?
