Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kicsit összetett a sztorim, így nem is lesz kérdés, csak vázolom a helyzetet.
30 felettiek vagyunk, ő tavaly decemberben elhagyott. Azt mondta, nem akar fiatalon „beleragadva élni” egy ilyen kapcsolatba velem. Én nem éreztem rossznak, különösen annak tükrében nem, hogy egyszer már ő könyörögte vissza magát hozzám. Amikor megismertem, még a szüleivel élt, nem adott magára, én láttam el öltözködési, táplálkozási és edzési tervekkel, vagyis inkább csak motiváltam. Szépen is fejlődött. Talán mert akkor még úgy érezte, van kiért és miért. A lényeg, hogy csak addig voltam jó neki, amíg önmagára nem talált, úgy érezte, elég szintre fejlődött, hogy jobban is szétnézzen és kihasználja a lehetőségeit - vagy legalábbis ne pazarolja tovább rám.        

               Én jónak éreztem a kapcsolatunkat, komolyabb vitánk csak egy volt, de annyira mérföldkő, hogy dátumra pontosan megmaradt, de akkor csak annyi volt, hogy hozzám vágott valami valótlan vádat, és még arra is azt mondtam, oké, biztos megérdemeltem, aztán annyira elfajult, hogy megkarmoltam, de fél óra múlva már nevettünk az egészen.
Nem tudom, mennyire jellemző ez a hozzáállás olyan emberekre, akik a szürkeségből felfejlesztik magukat valaki hatására. Én biztattam, hogy jó pasi, tele lehetőséggel - ő megtalálta az útját, jól érzi magát a bőrében.
Az is igaz, hogy máshogy maradt volna meg emlékeimben ő, ha nem azzal a szöveggel válik meg tőlem, hogy nem akar beleragadni ebbe a kapcsolatba. Így már megalázó nekem.

Ő úgy függetlenedett a szüleitől, hogy hozzám költözött, így külön rejtély számomra, hogy most hazament, vagy már van is egy következő leányzó, akit szívesen kipróbálna az új énjével, és annál van. Ezt nem tudom.
Amíg melója se volt, pénze is alig, sok mindenben kisegítettem, de most, hogy már nem átlagember, tovább lépett, meg se köszönt semmit, inkább csak taposott, hogy neki legyen könnyebb, ő lehessen büszke a végén.
Pedig korábban közös terveink is voltak.
A lelépő szövege azért sántít és gyerekes, mert elég sokat tudok a múltjáról, tudom, hogy sokat fog még koppanni ez a félkész ember. Szerintem vissza akarna majd térni hozzám, ennek időpontját nyár körülre saccolom, de azért nekem is van méltóságom, én lezártam, ezzel a levéllel végleg, magamban is. Jól esett kiírni magamból, ha más nem is történik. Nem sóhajtozom utána, valahogy a szakítás se fájt, a szövege már jobban, amivel intézte.
A vicc, hogy akkor reggel valahogy éreztem, hogy az a napunk lesz az utolsó közös napunk. Tanulság ebben nem sok van, talán átlagos is az egész történet, de szeretem utólag is tisztázni a párhuzamokat. Mindenki a múltja miatt az, aki, de ha egy új személyiséget hazudik össze magának, hamis önbizalommal megtámogatva, remélhetőleg tanul majd belőle.