Levélírónk barátja minden nővel leáll, amit azzal indokol, hogy ilyen a természete, érdeklik az emberek. Néha meg is masszírozza őket, akár látja a csaja, akár nem, ám amikor fordított szituációkkal tesztelik ezt a fiút, az nagyon nem jön be neki. Te meddig engednéd ezt a helyzetet eluralkodni?
Kellemes Valentin-napot mindenkinek!
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves CsP! Nem egy világot rengető probléma, lehet, hogy másokkal is van így, de engem ez nem hagy nyugodni.
A barátom mindenkivel szóba áll, ezek többnyire fiatal lányok, akik néha úgy tekergetik magukat előtte, meg úgy mosolyognak, hogy nem lehet olyan naiv, hogy csak én lássam és ő ne fogja fel, mi a helyzet. Ez nem egy-két alkalom, hanem mindig van. Amikor erről beszélek vele, azt mondja, hogy neki ilyen a természete, érdeklik az emberek, nagyon nyitott. Erre azt mondom, hogy oké, akkor ott van egy elhízott, traktorarcú ötvenes nő, légy szíves azzal is beszélgess órákig... Mert ha így van, ahogy állítod, ő is érdekes ember lehet... Erre azt mondja, hogy csak gúnyolódok vele és kiforgatom a szavait.
Volt, hogy utólag mesélte, útba igazítást kért tőle egy nő, ő meg elvitte egyenesen oda, amit keresett, mert nem helybeli volt, és keresett egy utcát, vagy címet, vagy mit. Múlt héten meg az volt, hogy elmentünk egy ismerősömhöz, és egyszer csak arra lépek be a szobába, hogy egy nőnek masszírozza a vállát...ruhán keresztül nyomkodta, de akkor is. Engem nem szokott. A testi érintkezés ilyen intim fajtája azért átlép már egy határt. Sejtem, hogy a munkahelyén is gyakorol, sok nővel van együtt.
Teszteltem, a fordított szitu nem tetszik neki, ha engem lát egy másik férfival dumálni, egyből odajön és verbálisan lenyomja őt, hogy ha az illető mondjuk elkezd valamiről sztorizni, akkor hangosan beszúrja, hogy „jaj, azt én is meg bírom csinálni”.
Onnan tudom, hogy ez nem annyira általános, hogy a korábbi barátaim közül egyik se volt ilyen. Szeretem és feltöltődöm mellette, de nem érzem kevesebbnek magam nélküle sem. Nem akarok mindenkit kizárni az életünkből, nem erről van szó. Ő valakinek mindent elnéz, másnak meg kis dolgokat sem, de önmagával a legelnézőbb. Ilyenkor az van, ami a legrosszabb, hogy rám hagyja és nem beszélünk a problémáról, ami így bár eltűnik a felszínről, de a mélyben csak tovább érlelődik. Bocs, én így érzem.
