Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Olyan régóta gyűlik bennem a fájdalom, hogy muszáj kiírnom magamból! 2010-ben mentem férjhez, akkor még szerelem volt …! Én fiatal, 27 éves, 55 kg voltam mindenórás kismamaként. Szép volt minden, de jött a valóság: kislányunk lett! Imádtam minden percét, viszont már Ő ott kijelentette: mit csináljon egy lánnyal?! A férjem dolgozni járt, hajnalban jött haza, vagyis én voltam a kicsivel egész nap, hogy apa pihenjen és este, mikor nem volt otthon, ha volt is szabad ideje, akkor se rám, vagy a kicsire fordította. Mindig megjegyezte, kövér vagyok, hozzáteszem, anyatejes volt a baba.
Egy idő után már nem volt meg köztünk az intimitás semmilyen formában. Én próbáltam változtatni, de minden nap csak azt kaptam, kövér vagy. Belefáradtam és feladtam, nem foglalkoztam magammal és meghíztam.        

               Eljártam dolgozni, hajnalban keltem, vittem a gyereket bölcsődébe. Délután érte mentem, majd egy kis játék, utána a házimunka volt a feladatom. Hosszú évekig így ment. Volt, hogy kiment külföldre dolgozni, akkor is csak ketten maradtunk az akkor már óvodás korú gyerekkel. Kiderült, igen beteg a lányunk, de ő nem volt velünk egyszer se! Sokszor voltam vele kórházakban, sok helyen, hogy megtudjuk, mi a baj. Nem jött velünk szinte sehova, mindenhol én voltam csak neki, ha több napra mentünk be kórházba, akkor is csak egyszer jött be hozzánk.
Én két helyre mentem dolgozni úgy, hogy én vittem és hoztam a gyereket. Annyira rosszul esett, de soha nem mondtam neki.
2016-ban volt egy infarktusom, akkor is egyedül voltam otthon a gyerekkel. Elvesztettem a munkahelyem, otthon maradtam, nem nézték, hogy a gyerekkel sokat kellett kórházba menni. Ez is megviselt nagyon. 2018-ban meghalt a húgom, amibe beleroppantam, de nem mutathattam, mert én nem dolgozok, nem lehet problémám, ugye! Hazaköltöztünk anyukámhoz és itt lett minden a pokol!

Már könyörögnöm kellett, menjen el a gyerekkel valahova kettesben, mert nem ismeri a saját gyereke az apját, hisz soha nem vitte sehova, nem volt vele 10 percnél tovább soha! Hozzáteszem, vállalkozó, saját maga főnöke! Csak neki mi soha nem vagyunk első helyen, neki vannak barátai, ivócimborái, akik egyet köhintenek, és ő velük van inkább.
Volt idő, amikor együtt mentünk bulizni, de hamar rájöttem, ott se voltam neki fontos és sokszor éreztette is ezt velem! Annyira megbántott sokszor. Én teljesen elhidegültem tőle.
Végre dolgozni mentem újra, lettek barátaim, akikkel jó kapcsolatot próbáltam ápolni és a lányommal is kialakíthattam többször közös anya-lánya programot, olyan jók voltak, de ketten, mint mindig!
Sajnos balesetem volt, kiestem a munkából, hosszú és fájdalmas kezelésekre jártam egyedül, ugye. Volt egy gyenge pillanatom, mikor hittem benne sajnos. Most ott tartok, hogy 5 hónapos várandós vagyok tőle és mint kiderült, kisfiú. De nem változott köztünk semmi! Folytonos ígéretek azok vannak persze, hogy megváltozik!!! De én feladtam, nem várok rá, hogy újra az történjen meg a kicsivel, amit a nagy már átél, nap mint nap. Addig látja az apját, míg kiviszi reggel a buszhoz. Az a 10 perc van meg neki évek óta! Ha hazaér délután, akkor is elmegy máshova, nem ül le vele tanulni, sehova nem viszi el! Ezt nem szeretném vele is átélni!!!

Nem feküdhetek le minden este sírva, mert hiányzik a közelsége, főleg most, mikor annyira szükségem lenne rá. Tudom és érzem, mindennek vége, de annyira nehéz!!! Szeretnék újra boldog lenni, lelkileg erős maradni és nem feladni mindent!
Egyetlen kiutat keresek, de egyedül nem megy. Voltak rossz gondolataim is már saját magammal, de nem tudom, mi lenne a lányommal, ha nem lennénk neki! Csak bennem bízik, én vagyok neki!
Gondoltam arra is, hogy nem hozom haza a kicsit, viszont abba én belehalnék! De sajnos így meg szenvedni fogok tovább egy olyan kapcsolatban, amiben semmi érzelem, intimitás vagy csak jóindulat lenne! Én számára csak egy nő vagyok, aki dagadt, nem dolgozik és nem csinál semmit. Elfelejti, hogy közben anya, akinek most másodjára is megváltozik a teste! Feleség, aki kitakarít, minden nap kimossa ruháját, vezeti a háztartást. Tanárnő, aki tanul minden nap a gyerekkel, mellette még orvos, aki felébred, ha beteg a gyerek. Barátnő, akivel megoszthatja gondjait. De közben én meg belül elveszve valahol a világomban! Minden nap egyre gyötrelmesebben és egyre nehezebben viselve dolgaim!