„Sajnos én vagyok az, aki a konfliktusokból mindent felrúgva hátrál ki. Inkább mindent beáldoz. Csak vitázni ne kelljen” – Ha valaki bevallja, hogy a tartós kapcsolatokat nem neki találták ki, az már egy fontos lépés az önismeret felé. Levélírónk látja, hogy körülötte mindenki kapcsolatban van, mégse irigyli őket.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Lassan 40 felé tartok és még mindig nem érett meg bennem az elköteleződés iránti vágy. Hosszútávú kapcsolatban már volt részem, egy darabig nem is zavart, majd megelégeltem. Nem a kötelezettségek miatt, hanem mert addig tartott bennem valami. Olyankor nem csaltam meg, nem vágtam át, hanem mindent tisztán elmondtam neki. Nem tudom, meddig lehet ezt az életmódot vinni, de egyelőre most ez megfelel. Az ismerőseim többsége már családos, vagy tartós kapcsolatban él. És valahol bennem lehet a hiba, hogy nem akarom őket utánozni.
Elfoglalt vagyok, most nem is lenne időm senkire. És bukott már pár kapcsolatom úgy, hogy elég sok dolog összejött nálam, és a kapcsolatomra már egyszerűen nem tudtam energiát fordítani. Olyan is volt, hogy annyira eltűntem, hogy a barátnőm azt hitte, valami történt velem.
Nem mondom, hogy nincs igényem rendes, komoly kapcsolatra, mert kielégít, ha csak egymás barátai vagyunk, de azt se mondanám, hogy mindent megtennék érte. Sajnos én vagyok az, aki a konfliktusokból mindent felrúgva hátrál ki. Inkább mindent beáldoz. Csak vitázni ne kelljen. Meg magyarázkodni. Nem tudom, ezzel mit lehetne tenni, illetve mennyire számít személyiséghibának?
