„Ő nem egy tróger valaki, inkább művészlélek-féle, ez is tetszik benne még ma is. Mindig azzal jön, hogy neki milyen rokonai voltak, és milyen nemesi családból származik” – Levélírónk a csecsemőgondozás mellett kevésnek érzi magát ahhoz, hogy még a párja múltbéli veszteségeivel is foglalkozzon. Képtelen meggyőzni a férfit arról, hogy vannak dolgok, amiken már nem lehet változtatni, és amíg ezt nem fogadja el, addig jövőt sem tudnak tervezni.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Öt éve vagyunk együtt, idén született a gyerekünk. Az elején úgy éreztem, hogy a szerelmünk mindennél erősebb. A terhesség alatt végig mellettem volt és segített. Utána már nem volt annyira segítőkész. Bennem meg olyasmi alakult ki, ami előtte nem volt rám jellemző, nevezetesen, hogy stresszhelyzetben a legegyszerűbb dolgokat is elszúrom. Van egy vitapont, ami eddig nem került szóba: a lakás az enyém, a szüleim támogatásával. Ő nem sokat adott bele, de adott valamennyit. Mintha nem tekintené valamennyire a magáénak is. Pedig én közösnek gondoltam. Nem vetettem szemére soha, hogy ő csak beleköltözött a lakásba és azon túl semmi jelentőset nem csinált.