Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves Blog és Tisztelt Hozzászólók! Beleakadtam a múlt heti Mit esznek a nők a bunkó pasikon? c. cikkbe, és magamba néztem. Ehhez az önvizsgálathoz invitálnék most pár okos embert, hátha eljutunk valahova, valameddig. Képtelen vagyok rájönni, mitől függ az, hogy valaki időben megtalálja a párját és boldog, és miért van az, hogy 30 feletti emberek egyedül vannak, pedig nem szeretnének?

Rólam: egyéniségnek éreztem magam mindig is, másnak, mint az átlag, kifinomult vagyok és igényes, mások szerint aranyos és csinos vagyok. Csak hát 31 évesen, túl néhány kapcsolaton, még mindig nem találom a párom.

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Üdv! Hallottam egy olyan kifejezést, hogy „rabságelmélet”, ami értelemszerűen arról szól, hogy a nő rabnak érzi magát egy kapcsolatban - legyen az házasság, vagy sima együttélés - még ha amúgy jó dolga is van. A mai kor egyik leleményes találmánya, és ha egy ilyesmire fogékony, okokat kereső nő belecsimpaszkodik ebbe, azonnal rájön, hogy hát ő valójában ebben szenved, elnyomásban él, azért nem boldog. Első dolga, nem magában keresni a hibát. Átéltem: 2 éve váltam. A párom arra hivatkozott, hogy megfullad mellettem, (igen, sablonos duma, hát istenem, nem volt egy kreatív lény).

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok, Kíváncsi vagyok az olvasók véleményére, hogy egy párkapcsolatban a férfi (én is az vagyok) részéről mi az, ami jogosan elvárható, és mi az, ami önző, egoista viselkedésnek számít. Ezt több, ismerőseimmel megtörtént példákon szeretném érzékeltetni. Tulajdonképpen arra lennék kíváncsi, hogy mi az, ami még normális, és mi az, ami nem, a többség szerint.

Az egyik esetben egy barátom, aki akkor még házas volt, olyan munkahelyen dolgozik, ahol gyakran van több napos "csapatépítő" tréning. Elmondása szerint szinte kivétel nélkül minden alkalommal lerendezett akkor valakit, természetesen szintén házas vagy kapcsolatban lévő nőket.

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Pár hónapja egy figyelemreméltó és elgondolkodtató jelenetnek voltam szemtanúja: ismerősöm felhív magához, mert volt egy ügyünk. A barátnője is csatlakozik hozzánk a konyhába, sokáig nem szólal meg, majd csacsogni kezd valamiről. A csávó arcán 10 másodperc szünet, döbbent nézés a nőre, majd azt mondja neki: „Nem fognád be a pofád? - ez a jelenet egy délutáni vígjátékban még elmegy, de élőben... Akkor nekem az volt a félelmetes, hogy: itt egy nő, aki egy ilyen durva beszólást már fel sem vesz, nem először hallja, nem először tűri el, fel sem tűnik neki. Megszokta, nem zavarja, beépült a fejébe. És befogta. Hisz azt mondták neki.

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok!

25 éves srác vagyok, komoly, másoknak való megfelelési kényszerrel, önértékelési problémával és önbizalomhiánnyal. Szeretnék az olvasóközönségtől tanácsot kérni, hogyan lehet és kell a fejlődés útjára lépni. Eddigi életemet 3 részre bontanám: 

1. Általános és középiskolás éveim azzal teltek, hogy "jófiú" legyek; köszönhető ez annak, hogy mindkét helyen dolgozott rokonom. A családtól folyamatosan azt hallgattam, hogy tanuljak jól, viselkedjek rendesen, nehogy szégyent hozzak az ott dolgozó rokonra. Ennek a sok negatív következmény mellett pozitív hatása az lett, hogy végig kitűnő tanuló voltam.