A pasi tesz egy visszavonhatatlan megjegyzést, a barátnő pedig ezek után mindössze egyetlen dologra kíváncsi: mennyi idejük van még hátra együtt? Ismeri már a pasija jellemét, így nem vár csodákat: nála él, kölcsönad neki és elviseli a fura ingadozásait, mégis azzal vádolja…

                       „Ha megkérdezem, van-e valami problémája, csak annyit mond, hogy nem mondja el, mert úgysem érdekel... vagy mert nem akarja elmondani, de nem ezt mondja, hanem csak hallgat” – A levél végén Posztolónk maga is rájön, mi a baj és ki a hibás, de egy kicsit még szeretne hinni…

                        Vannak bizonyos pasik, akik még mindig azt hiszik, hogy a bunkóság és közönségesség férfiasságot kölcsönöz nekik. Levélírónk félti a barátnőjét egy igazi kreténtől, és amúgy nem is érti, miért van egy rendes, jobb sorsra érdemes lány egy ilyen mellett.                …

                       Levélírónk rendszeresen olyan pasikba botlik, akik a társaságában is gátlástalanul megbámulják a nőket, akár az utcán, akár buszon, vagy szórakozóhelyen. Lassan kész elfogadni, hogy ez egy leküzdhetetlen inger a férfiaknál, és mindig kell nála zsebkendőnek lennie, ha azt…

                        „Szerintem vissza akarna majd térni hozzám, ennek időpontját nyár körülre saccolom, de azért nekem is van méltóságom” – A barátnő csak addig volt jó, amíg kellő önbizalommal fel nem tuningolta a kiskakast, aki ezután hála helyett inkább jobban szétnézett a baromfiudvarban.  …