Hosszú szünet után újra egy olyan sztori kerül terítékre, ami vélhetően igen erős reakciókat fog kiváltani az amúgy is revolver-természetű kommentezőinkből. A szép és szőke lány megcsalja a gazdag autókereskedő pasiját egy zöldszemű mezei melóssal, ám egy drága fehérarany nyakék átrendezi világképét. Fogadjátok szeretettel ezt az ünnepek előtti vérnyomásemelőt! Nyugtatókat készenlétbe…Nagy levegő…és merülés!
Sziasztok! Lelkes olvasója vagyok a blognak, mióta elindult, és már az elejétől együtt sírok vagy nevetek veletek a napi sztorikon. Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e veletek az én történetemet, végül úgy döntöttem beküldöm, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nos, én egy 19 éves lányka vagyok, és hát, hogy is mondjam… Fiatal korom ellenére már jó pár pasival volt kapcsolatom. Igen, most mondhatjátok, hogy ilyen-olyan r*banc meg satöbbi, és részint igazatok is van, mert nem mindenhol a szerelem dominált, hanem inkább egyéb materiális értékek. De hát, lássátok be, a nők ilyenek… Mindig oda húznak, ahol több lóvét szagolnak…
Igen, amint látjátok, nem voltam az a szerelmes típus, egészen októberig, mikor is megismertem egy velem majdnem egykorú srácot (higgyétek el, nem sokszor álltam szóba ilyen taknyosokkal), aki már első látásra teljesen elvarázsolt. Gyönyörű zöld szeme volt, és ahogy feszített az izompólóban a bárpultnál… Hááát, teljesen elrabolta a szívemet, vagy egy fél órán keresztül bámultam, még a barátnőmre sem figyeltem, aki pedig azt ecsetelgette, hogy megint hány sráccal kavart a koliban. Szóval egy jó hosszú szemezés után a srác otthagyta a bárpultnál a haverját, és odajött hozzánk. Valami egész semleges csajozós dumát nyomott, és bemutatkozott; Lacinak hívták. (Mindig is imádtam ezt a nevet) Leült velem szembe, és szinte egész este csak egymással voltunk elfoglalva. (aminek persze barátnőm nem örült, de nagy szomorúságában felszedett gyorsan valami partiképesebb hímegyedet) Sajnos olyan hajnali 1 körül haza kellett mennem, ugyanis másnap korán kellett kelnem, mert mentünk Pestre…
… az akkori pasimmal. Igen, akkor éppen kapcsolatban voltam egy férfivel (34), aki „autókereskedő” volt (azon az említett éjjelen is a tőle kapott kicsi BMW-vel furikáztam haza Lacit, akivel aztán egy romantikus csók is elcsattant köztünk a búcsúzkodáskor). Na igen, másnap ugye irány pest! Gábor (mert így hívták a másikat), látta rajtam, hogy valami nincs rendben, kérdezgette is, de én mindent a fáradtságra fogtam. Holott csak Lacira tudtam gondolni, ő járt a fejemben miközben bámultam az autókat a Merci ablakából, amik mellett - jóval túllépve a megengedett sebességhatárt - elszaladtunk.
Miután Gábor elintézte az „üzleteit” még bementünk vásárolgatni az egyik plázába. Megláttam ezt- azt, istenem, nem tudtam parancsolni a vágyaimnak, pedig tudtam, hogy ez nem helyes, tudtam, hogy nem lenne szabad már semmit sem elfogadnom ettől férfitól. Ennek ellenére féltem otthagyni, hisz tökéletes agyagi biztonságot nyújtott nekem (azt tudnotok kell, hogy Laci akármilyen jól is nézett ki, csak egy mezei melós volt).Mikor hazaértünk, elbúcsúztam Gábortól (persze előtte még egy jót kettyintettünk; a szex mindig tökéletes volt vele :), imádtam, hogy vele bármit lehetett, többször csináltuk a szabadban és néha bizony egész extrém módon is), és visszahívtam Lacit, mert napközben ugye nem vehettem fel a telefont, pedig láttam, többször is keresett. Megbeszéltünk egy randit estére, egy helyi szórakozóhelyen, amiről tudtam, hogy ott tuti nem futhatunk össze Gábor ismerőseivel. Nagyon jól telt az este, régóta nem éreztem magam ennyire jól senkivel. Végre volt valaki, aki nem csak a szőke nagymellű divatcicát látta bennem, hanem azt, aki valójában vagyok.
Sokat évődtem…. Tanácstalan voltam, és elveszett. Egyszerűen nem tudtam, mit tegyek, mi lenne a helyes lépés. Néha még az előadásokra sem volt kedvem bejárni, csak ültem otthon és bámultam a ház előtt álló kis BMW-t. Végül döntöttem, hisz Lacival már annyira jól összecsiszolódtunk ( Igaz, csak négyszer szeretkeztünk /három nap alatt/, és az nem volt olyan nagy szám) Volt benne valami… valami, amit máig nem tudok meghatározni. Valami, ami a bicepszén kívül még megfogott benne. Úgy éreztem, ő az a férfi, akivel hosszabb távú kapcsolatot tudnék tervezni. Ő odafigyelt rám, mindig meghallgatott, bármit el tudtam panaszkodni neki, gyengéd volt, és vigyázott rám.Összeszedtem hát magam, és egyik este felmentem Gáborhoz, aki amint meglátott karon fogott, és mielőtt bármit is mondhattam volna beültetett a Lexusba és elvitt egy jó drága helyre (nem a benzinkútra :)). Rendeltünk, én pedig egyfolytában a szám szélét harapdáltam (mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok). Gondoltam, mivel éhes vagyok, vacsi után közlöm vele a dolgokat, de mikor befejeztük az étkezést, egy dobozkát vett elő (nem, hehe, nem megkérte a kezemet…), amiben egy gyönyörű, vastag fehérarany nyaklánc virított.
-Boldog félévet nekünk! –suttogta, és megcsókolt.
Én köpni-nyelni nem tudtam, csak azt, ha elfogadom ezt a nyakláncot, akkor már nem állhatok elő a mondókámmal - amilyen heves természet, egyből úgy lecsapott volna, hogy beesek az asztal alá. Szóval csak elmosolyodtam, és hagytam, hogy feltegye a nyakamra az ékszert, Lacit pedig úgy elfelejtettem, ahogy jött. (Persze, azért még néha találkoztunk, ezt-azt csinálni, csak ellenőriztem fejlődik-e) Mondjátok meg, miért van az, hogy a jó csajok mindig a rossz fiúkra buknak? Üdv: Szöszi Cica
Az utolsó 100 komment: