A történetben szereplő srác az osztálytársam volt a gimiben. Isti amolyan „számítógép fetisiszta” volt, azon a vonalon is tanult tovább. Kerek fej, csillogó szem és mindig komoly arc. Nem volt rosszképű, de Casanova sem - olyan volt, mint egy robot. A közösségi portálokra feltöltött képein is mindig komoly és hideg, mintha nem lennének érzelmei. Nem emlékszem, hogy láttam volna valaha is nevetni. Mosolyogni, azt igen, de az is inkább kirakat volt. Feszült, mindig ugrásra kész arcot vágott. Olyan ábrázata volt, mint a világvége mozikban az apokalipszist épphogy csak átvészelő túlélőknek. Szóval, a gimiben összejött az alattunk egy évvel járó évfolyamból egy lánnyal. A lány elég dögös volt, igazán nem az ő műfaja, de hát istenem.

Elballagtunk és teltek az évek. Terveztük az osztálytalálkozót, de arra ébredtünk rá, hogy magán a tervezésen a fél osztály jelen volt, tehát minek külön osztálytali, amikor tulajdonképpen ez már az?? Ezekre a sörözős találkákra eljött Isti is, minden alkalommal, oldalán a szerelmével (V.). Egyébként Isti baromi okos srác volt, sok dologhoz konyított és segített, ha valaki rászorult. Mégis, valahogy dőlt belőle a hidegség. Nem is értem, hogy bírják ki mellette a nők… akarom mondani, az az egy nő. Elég sűrűn láttam őket együtt. Isti még mindig a környékünkön lakik, ahogy a nője is – nem költöztek összébb. Az egész élete a barátnőjéről szólt, a neten mindenhova beírta, hogy Kapcsolatban, és mennyire szereti őt, csak őt, és csak őt.

Gyerekkorában belenevelhették, hogy lúzer és örök vesztes, ha nincs nője, ezért foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz az egyhez – szegény Istinek az egész életét kitöltötte a csaj, V. A lány nem viszonozta olyan hevesen az érzelmeket, néha úgy éreztem, fuldoklik Isti mellett. Ha közös társaságban voltunk, Isti szinte ráült a nőjére, karolgatta, annyira féltette - talán az munkált benne, hogyha egyszer elveszti, akkor finito. Ha a csaj kiment valamiért a helyiségből, Isti némán követte, mint egy bodyguard. Idegesítő volt, és nem egyszer nevették ki a háta mögött ezért. Azt mondták olyan, mint egy németjuhász. Isti nem fogja túlélni, ha a csaja egyszer elhagyja. Pedig előbb-utóbb el fogja. Egyszer egy közös éjszakai sörözés alkalmával a csaja rávette, hogy menjen vele táncolni (Isti és a laza mulatság két külön fogalom) és mindannyian megrémültünk: Isti faarccal rángatózott, majd 10 perc múlva leült, mintha csak egy zsűri előtt mutatta volna be tudományát, vagy elvégzett volna egy muszáj-melót. Ijesztő figura volt: azt hiszem, ilyenek szerepelnek a Wes Craven filmekben fejszével. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a srácnak valami törés lehet az életében. V. csak azért nem meri elhagyni (szerintem) mert fél tőle.