Honnan tudod, hogy álmaid nőjével találkoztál? Sokat beszélünk róla itt a blogon, rossz esetben a kommentezők ész nélkül szétfikázzák a posztokat, de azt senki nem mondja meg, milyen az ideális kapcsolat? Mi kell hozzá? Vagy mik azok a jelek, amiből tudod, hogy az igazi van melletted? Milyen belső és külső jelei vannak? Vannak-e egyáltalán? Mikor van olyan, amikor nem hülyéznek le valakit, mert fut egy szoknya után? De azt is elismerem, hogy valaki egyáltalán nem keresi az Igazit, nem is hisz a létezésébe és útközben belebotlik – de ha nem, az se nyomasztja.

Én sokáig úgy hittem, hogy az a lány, akivel 9 hónapig futottam, az Igazi. De kárt okozott nekem. Érzelmi és anyagi kárt. Én már idősebb vagyok és elég nagy volt a korkülönbség köztünk, mégis azt hittem (mert úgy látszott) tényleg szeret. Amikor hozzám költözött (én ajánlottam fel) hónapokig úgy viselkedett, mint az a nő, akiről addig álmodoztam. Aztán elkezdett húsz ezer forintokat kérni a reggeli, napi bevásárlásokra, majd hazajött néhány kiflivel meg mirelittel. Nem számoltattam el a visszajáróról, gondoltam, elfelejtette, este majd ott találom a konyhaasztalon… De nem találtam soha. Új ruhákat, cipőket annál inkább. És ebből rendszer lett. Egyszer felajánlotta, hogy fizessem ki az angol nyelvtanfolyamát – most iratkozott be, de útközben elfogyott a pénze. Megtettem. Születésnapjára egy laptopot kapott tőlem. Pár nap múlva nem láttam a házban és soha többet. Tudtam, hogy kettős életet él és nem csak nálam lakik. Így is volt. Amikor szaporodtak a számonkéréseim, egyre idegesebb lett és bevallotta, hogy egy „másik nagylelkű úrral is kavar, aki legalább kifizeti neki a tanfolyamot”. Itt lett vége a kapcsolatunknak, simán összepakolt és elhúzott, mintha nem töltöttünk volna együtt annyi kellemes percet. 9 hónap… elszállt, talán nem is volt. Én biztos voltam benne, hogy ő az, akit kerestem egész életemben, de ma már tudom, hogy csak a személyes vágyaim kivetítése volt. Mert nincs arra recept, hogyan vedd észre. Egyszerűen érzi az ember. Visszagondolva, én sok mindent éreztem vele kapcsolatban, de… Ha kívülről szemlélem a történteket, egy független aspektusból, akkor belátom, hogy egy szamár voltam (vagy ha már az állatoknál tartunk, fejős tehén) de belülről mégis egy boldog embernek éreztem magam. A legvégső pillanatig vártam a realitás tudomásulvételével… férfi szokás.