„Az előző srácnál nem kis anyagi gondjaink voltak, mert ő kijelentette, hogy nem megy el dolgozni, zenéből, partikból meg nem megy messze az ember” – nehéz választani két jó dolog közül, pedig muszáj. A lány otthagyja a léha zenészt egy biztosabb egzisztenciát nyújtó srácért, aki hiába jó parti, valahogy unalmas vele. Amíg a fiatalember külföldre utazik, a lány megismerkedik egy másik sráccal, aki szintén zenész és egy átitalozott estét követően közelebb is kerülnek egymáshoz. Nagyon. Most kit válasszon? Terítéken a Két tűz között-téma.
Kedves Csajok és Pasik! Szükségem lenne a véleményetekre, segítségetekre, mert kifogytam az ötletekből! Nem lesz rövid a történet, bele is csapok. 26 éves lány vagyok, bevallottan kapcsolatfüggő. 16 éves korom óta gyakorlatilag nem voltam pasi nélkül. Tini koromban ismertem meg az első fiút, akivel komoly kapcsolat alakult ki. Annyira komoly, hogy több, mint 5 évig tartott, végül az ellaposodás, megszokás miatt lett vége. Ő egy megbízható, kiegyensúlyozott, udvarias fiú volt, amolyan szülők kedvence. Sajnos meguntam. Rögtön utána jött a következő fiú. Akkor 22 voltam. Egyéjszakásnak indult, de végül is 3 évet éltünk együtt. Teljesen más volt, mint az előző srác. Zenész, sok-sok ismerőssel, sok-sok bulival, utazással. Én voltam az Ő barátnője. Kedveltek a barátai, mai napig tartjuk a kapcsolatot. Imádtam azt az életformát! Jobb bulikra ingyen jártunk, ismerték mindenhol, a maga köreiben. Egyszóval, nagyon menő volt, én meg a barátnője, és ez nagyon tetszett. Csakhogy egy ilyen srác mellett nem arról szól az élet, hogy meghitt estéink vannak és sok időt töltünk együtt.
Egyre több fellépése lett, egyre többet volt távol, egyre többször töltöttem egyedül otthon a hétvégéket.... és a hétköznapokat is. Volt, hogy 2 napig nem tudtam róla, mert partizott. Kezdtem besokallni. Próbáltam vele erről beszélni, hogy egy icipicit töltsünk több időt egymással. Néha sikerült, néha nem. A végére borzasztó feszült lett a kapcsolatunk. Hatalmasakat veszekedtünk, többször elköltöztem. Nagyon szerettük egymást és a mai napig azt vallom, hogy ő ismer a legjobban, de nem ment a közös élet. Megmondta, hogy 30+-os életkora ellenére nem fog megállapodni, nem fog a heti 5 buliból lejjebb adni.
Tavaly szétköltöztünk. Volt nagy sírás-rívás, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Utána jött egy újabb srác. Ellentéte a zenésznek. Megbízható, komoly munkával, jó távlati célokkal. Tetszett benne a stabilitás, a megbízhatóság. Hogy nem voltak anyagi gondjai. Az előző srácnál nem kis anyagi gondjaink voltak, mert ő kijelentette, hogy nem megy el dolgozni, zenéből, partikból meg nem megy messze az ember. Legalábbis ő nem ment.
Pár hónap után összeköltöztem az új sráccal. Megmondom őszintén, hogy először nem voltam szerelmes. De olyan szinten szeretett, annyira odaadó volt, hogy gondoltam adok neki egy esélyt. Kezdtem megszeretni, sőt szeretem is. Mert olyan ember ő, akiről minden lány álmodik. Rendes, megbízható, segít otthon, van két macskánk, nagyon családcentrikus, tervez velem, amire mindig is vágytam. Minden szép és jó (volt).És most jön a csavar.
2 hete el kellett utaznia külföldre, 1 hétre. Üzleti út. Sokat utazik, de neten folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, szóval nem járok úgy, mint az előző srácnál. Van egy nagyon kedves fiú ismerősöm, akit több éve ismertem meg, amikor még a zenész fiúval voltam. Munka kapcsán találkoztunk, első perctől fogva szimpi volt. Sokat beszélgettünk, éreztem, hogy bejövök neki, de akkoriban mindketten foglaltak voltunk, így nem alakult sehogy a dolog. Azóta munkahelyet váltott. Sokat cseteltünk egy közösségi oldalon, de csak amolyan "heló, mizu? semmi extra, megvagyok" szinten.Mesélte pár hónapja, hogy szétmentek a barátnőjével. Nem ment a dolog, satöbbi. Egyre többet beszélgettünk, próbáltam vigasztalni.
Aztán mikor elutazott a párom, egyik este cseteltünk és szóba került, hogy élőben is beszélhetnénk már, mert rég találkoztunk. Meg is beszéltünk egy kiskocsmát, nekiálltunk beszélgetni, sörözgetni. Nem volt semmi extra, megbeszéltük, hogy kivel mi van, ilyenek. Közben egyre csak szaporodtak az üres sörösüvegek körülöttünk, majd lassan kezdett bezárni a hely. Mivel már kicsit "jól" voltunk és még amúgy is beszélgetni akartunk vettünk még pár sört és felmentünk hozzá, mert a közelben lakott. Folytattuk a dumálást, iszogattunk, majd elkezdtünk nézni egy filmet. A helyzet egyre melegebb lett, megsimogatott, megölelt, elcsattant pár csók is. Szerencsére észnél voltam, nem történt komolyabb dolog, de elkezdtünk beszélgetni kettőnkről. Bevallotta, hogy első perctől kezdve bejövök neki és tudja, hogy nagyon jól meglennénk. Én is elmondtam, hogy vonzódom hozzá, nagyon tetszik. Mivel nem akartam komplikálni a dolgot, hazamentem. Másnap beszélgettünk, mondta, hogy nem szokott ilyet, de nagyon tetszem neki. Konkrétan arról nem beszéltünk, hogy most ő mit is akar, csak, hogy tetszem neki régóta. Nagyon boldog voltam, de iszonyú rosszul is éreztem magam. Egyfelől kell nekem ez a srác. Aki megint egy zenész! Tudom mivel jár, egyszer már beletört a bicskám, de ő más, mint az előző. De mi van, ha nem? Másfelől meg ott van a párom, aki imád és odavan értem és mellette klassz életem van, max. egy kicsit unalmas :P Mai napig csetelünk a zenésszel... De nem mertük szóba hozni, hogy akkor most mi legyen... Nem tudom, mit akarok. Segítsetek! Válasszam a megbízhatót, aki imád, szeret, elvisel, vagy válasszam az izgalmasabbat, a művészt, akit évek óta kinéztem magamnak? Köszönöm.
Az utolsó 100 komment: